Berta Petra: A kiscica

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű szép kiscica. A szülei mindig mondták neki, hogy ne maradjon mindig a réten, és ne csatangoljon el.
Egy nap a kiscica a réten játszott, amikor egy lepke szállt arra. A kiscica elkezdte kergetni:
– Hé, ne menekülj! Úgyis elkaplak! – kiáltotta futás közben a kiscica a lepkének.
Addig kergette a lepkét, míg egy hatalmas kerek erdőben találta magát.
– Hol vagyok? – kérdezte magától a kiscica.
Elindult az erdőben, hátha talál valakit, aki útba igazítja. Órákon át ment, de nem talált senkit, csak egy apró tavat. Leült a tó mellé:
– A szüleim már biztos aggódnak! Bárcsak haza tudnék jutni valahogy! – mondta hangosan.
– Azt hiszem, én tudok neked segíteni – mondta egy hang.
A kiscica megijedt a hirtelen hangtól. Hirtelen egy gyönyörű szép nő jelent meg a kiscica előtt.
– Ne félj tőlem, kedves kiscica.
– Ki vagy te?
– Én vagyok a tó asszonya, és meghallottam segélykérésed.
– Tényleg tudsz nekem segíteni?
– Igen. Itt van három kulcs: ha segítségre van szükséged, vegyél elő egy kulcsot, és koncentrálj a kulcsra. – mondta a tó asszonya, és átadta a kulcsokat a kiscicának.
– De nem tudom, merre menjek!
– Kövesd a köves utat! De figyelmeztetlek: Utad közben semmihez ne érj hozzá, vagy szörnyű dolgok történnek.
– Milyen szörnyű dolgok??
A tó asszonya nem felelt, és eltűnt. A kiscica azzal elindult a köves úton. Csak bandukolt és bandukolt míg egy gyémánt erdőhöz ért ahol a fákon rubint gyümölcsök teremtek. Megfogadta a tó asszonya tanácsát és nem nyúlt semmihez. Tovább sétált, de az útját egy hatalmas medve állta.
– Hová mést kiscica? – kérdezte mogorván a medve.
– Haza szeretnék menni, de maga Medve Úr elállja az utamat. Lenne szíves elengedni?
– Nem engedlek én, hanem inkább megeszlek!
A kiscica ekkor elővette az egyik kulcsát és azt mondogatta magában, hogy ’Kérlek kulcs segíts rajtam!’ Ekkor hirtelen a kulcs elkezdett világítani és egy tündér bújt ki belőle.
– Én vagyok a tűz tündére és segítségedre jöttem. – mondta a tündér.
– Kérlek segíts nekem! – kérlelte a kiscica.
A tündér ránézett a medvére, felemelte varázspálcáját: megsuhintotta, és csodák csodájára a medve eltűnt. A kiscica szépen megköszönte a tündérnek, a tündér bólintott és eltűnt. A kiscica tovább ment a köves úton. Egy nap múlva elérkezett az arany erdőbe, ahol a fákon aranyágak nőttek, és az állatok is aranyból voltak. A kiscica megint nem nyúlt semmihez. Egy darabig sétált, de egy háromágú kereszteződéshez ért. Elővette a második kulcsát, erősen koncentrált és a második tündér bújt elő.
– Szerbusz kiscica! Én vagyok a föld tündére.
– Oh drága tündér, nem tudom merre menjek, kérlek segíts nekem! – kérlelte a kiscica.
A tündér megnézte a három utat, háromszor körberepült és azt mondta:
– A középső utat kell választanod.
A tündér azzal eltűnt és a kiscica folytatta útját. Két napi gyaloglás után egy kiszáradt folyómederhez ért, ahol egy ezüst pikkelyű hal fuldoklott.
– Kedves kiscica! Segíts rajtam. – kérlelte a hal.
A kiscica elővette harmadik kulcsát, erősen koncentrált és a kulcsból kibújt a harmadik tündér.
– Én vagyok a víz tündére.
– Kérlek víz tündér segíts!
A tündér megsuhintotta varázspálcáját és a folyómeder megtelt vízzel.
– Köszönöm szépen – mondta a hal – Cserébe átviszlek a folyón.
A kiscica szépen megköszönte a halnak.
Tovább haladt a köves úton, és pár óra múlva hazaért. A szülei nagyon megörültek.
Itt a vége fuss el véle.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s