Pesti Violetta: A két kis béka

Egyszer volt, hol nem volt, már nem is emlékszem olyan régen volt, hogy élt az erdő közepén, a feneketlen tó szélén, a nádas tövében egy békacsalád két poronttyal. A kisbékák nagyon elevenek és játékosak voltak, szerettek mókázni és ugrándozni. Ugri és Bugri egy napon elhatározták, hogy elszöknek otthonról, mert unták már, hogy mindig ugyanazt kell csinálniuk, és fel akarták fedezni a világot is. Addig – addig ugrándoztak, míg az erdő közepéről egy zúgó patak mellé értek.
– Mártózzunk meg! – kiáltott Bugri és egy szempillantás alatt, elmerült a vízben. Ugri azon nyomban utána ugrott. Mire kibukkantak a felszínre, észrevették, hogy a víz egyre gyorsabban folyik. Egy vízesésbe csöppentek. Próbáltak visszafelé úszni, de a sodrás olyan erős volt, hogy egyre inkább lejjebb kerültek. Ugri hirtelen megkapaszkodott egy lehajló ágban, de testvére tappancsát nem sikerült elkapnia, így Bugrit elnyelte a vízesés. Ugri elengedte a faágat, hogy megmentse testvérét, és ő is a zuhatagba merült. A két ájult békát a partra vetette a víz. Egy lapulevélen ébredtek, amikor feleszméltek, hogy sikerült megmenekülniük. Ám ebben a pillanatban, furcsa zajra lettek figyelmesek:
– Plutty… Plutty… Plutty… egy hatalmas valami közeledett feléjük. Hosszú piros lábával csak úgy csapta fel a vizet. Majd hirtelen a két kisbéka elé egy hatalmas csőrt tátott. Ugri és Bugri ijedtükben moccanni sem mertek. Csak akkor szusszantak föl, mikor a csőr összezárult. Remegve kérdezte Bugri a madarat: – Te meg ki vagy?
– Hát nem tudjátok? Én vagyok a veszély rátok! Belőletek jót vacsorázok! Gólya Gábor vagyok.
– Gólya? Rettenetesebb vagy, mint ahogy a szüleink mesélték. – mondta Ugri. A két kisbéka remegni kezdett, mint a kocsonya. Majd Bugri kérlelni kezdte a gólyát: – Ne egyél meg, Gólya úr, rágós a kisbéka hús. Hallod, a csontjaink hogy zörögnek, híznunk kell, hogy ízletesek legyünk! A gólya fontolóra vette a dolgot, szárnyát kitárta és elröpült. A magasból még lekiáltott a békákhoz:
– Találkozunk, ha megnőttetek és akkor megeszlek benneteket! A békák egy kicsit megkönnyebbültek, hogy nem lettek gólya eledelek és már nagyon megbánták, hogy elszöktek, hiányzott az otthonuk és védelmező anyjuk, apjuk. Kezdett esteledni is és nem tudták azt sem, hogy merre induljanak hazafelé. Kicsivel később a távolból kuruttyolást hallottak, anyjuk és apjuk ugrándozott feléjük. Ugri és Bugri boldogságukban majd kiugrottak bőrükből. Megfogadták, hogy soha többé nem szöknek el otthonról.
Azóta is boldogan kuruttyolnak és ugrándoznak az erdő közepén, a feneketlen tó szélén, a nádas tövében.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: