Sallai Bianka: A vén gesztenyefa

Volt egyszer egy ezeréves gesztenyefa. Ősz volt már. Vidáman hallgatta a szél susogását és gyönyörködött a szép sárga falevelekben. Nézte, ahogyan a sünök gyűjtögetik az almát, körtét. De azért elszomorodott akkor, amikor visszagondolt arra, hogy jöttek a városból a rossz fiúk és letörték az ágait és nézte az ágak letöredezett helyét. Fájt a szíve, hogy lehullottak a szép sárga levelei, mert annyira szerette őket.
Lassan leesett az első hó is. Annyira hideg volt, sőt inkább hóvihar volt, de akkora, hogy a gesztenyefa fázott nem bírta a hideget. Még vissza tudott emlékezni arra, mikor 900 éves volt azokon a teleken nem volt olyan hideg, mint most. Mikor elállt a hóvihar nagyon szenvedett a fa. Tél végére meg is betegedett. Tavasszal, mire minden kezdett újra ébredezni téli álmából, az öreg fa boldogan, de még betegen állt a domb tetején.
Az egyik napos délután nagy meglepetés érte. A gyerekek, akik múlt ősszel letörték az ágait, bocsánatot kértek és hoztak egy új facsemetét, amit az öreg fa mellé ültettek. Örömében meggyógyult és újra rügybe borult.
Innentől kezdve soha nem volt egyedül.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s