Varga Mira Panna: Pindur és cica

Egyszer volt egy kiskutya, úgy hívták, hogy Pindur. Ez a kiskutya nagyon szerette a gazdáját és nagyon várta haza, minden délután.
Történt egy napon, hogy a kiskutya házába egy cica költözött. A kiscica és Pindur jó barátok lettek. Sokat játszottak, kergetőztek egymással. Egy napon a kiscicának furcsa ötlete támadt.
–    Gyere Pindur, menjük ki a városba, nézzünk szét! Még sosem voltunk az udvaron kívül.
–    Ne menjünk!- mondta félve a kiskutya – Nem találunk haza!
–    Dehogy nem!- felelte a cica- Te kutya vagy, nagyon jó a szaglásod, biztosan hazatalálunk! Észre sem veszik, hogy kicsit csavarogtunk, mire hazaér a gazdánk, már itthon is vagyunk!
Így történt, a két barát elindul a nagyvárosba. Mentek, nézegettek, sok érdekes dolgot láttak. Látták a boltokat, a boltokba járó embereket, a fenyőfaállítást a város főterén. Sok élménnyel gazdagodtak. Kigyúltak a város fényei, csodálkozva nézték. Beesteledett.
–    Haza kellene mennünk!- mondta Pindur.
–    Igen, már este van, Panna biztos vár bennünket!
–    Merre kell elindulni?- kérdezte a kiskutya barátjától.
–    Én nem tudom, te vagy a kutya! Vezess haza! Szaglálj, biztos megtaláljuk az utat!- felelte a cica
A kiskutya szaglált, vezette barátját egyik utcáról a másikra, de nem találták meg az otthonukat! Késő éjszaka lett, a két barát éhesen, elfázva járkált az utcán. Nem találtak haza. Lefeküdtek egy üzlet lépcsőjére és elaludtak. Nagy zajra ébredtek fel. Egy ember közeledett feléjük, valami érdekes bottal. A boton egy hurok volt, ezt beakasztották Pindur nyakába. Betették az autóba és elvitték. Pindur egy sintér telepre került, olyan kutyák közé, akiknek nem volt gazdájuk, vagy elkóboroltak. A kiskutya nagyon félt, még jó, hogy a kis barátja is ott volt vele.
–    Látod cica, én tudtam, hogy nem találunk haza!- mondta mérgesen Pindur
–    Ne haragudj rám! Igazad volt!- felelte a cica szégyenkezve.
Pindur nagyon el volt keseredve, hogy soha többé nem kerül vissza gazdájához. Nem látja többé játékait, kisházát. Nagy bánatában elaludt!
Reggel valami ismerős hangra ébredt. Panna volt az, a kis gazdája. Érte ment a sintér telepre. Pindur és cica nagyon megörült, hogy hazamehetnek végre. Otthon kaptak meleg ételt és persze leszidást a csavargásért.
Megfogadták, hogy soha többé nem kíváncsiskodnak és nem fognak elmenni az otthonukból.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: