Gonda Katinka: A csata

Reggel 7 óra. Alig várom, hogy beérjünk az iskolába. Az első óra tesi lesz. Homokvárépítő versenyt játszunk. Fiúk a lányok ellen.
Anya is végre, hogy kész és indulhatunk. Amikor beértem a suliba észrevettem egy nagyon különös dolgot, mégpedig azt, hogy valami iszonyatosan nyomja a vállam, de biztos nem a táskám volt olyan nehéz, mert ma péntek, azaz csak a nyelvtant kellet hozni. Hátra sandítottam és látom, hogy Nóri a hátamon van. Így hát kénytelen voltam becipelni a terembe. Amikor belépek, hát láss, csodát Gábor a székemen ugrál. Egyébként Gábornak eltört a bal keze. Én meg, erre azt ordítom, hogy eltöröm a másikat is, ha nem száll le tüstént. Az viszont megvigasztalt, hogy Inez és Petra is megkínáltak engem gumicukorral és mézeskaláccsal. Egyébként nagyon finom volt. Végre már be is becsengettek. Judit néni is megjött és nyomban sorakozót fújt. A sulinknak van egy új játszótere és ott volt a versenyünk helyszíne is. A fiú csapat tagjai: Bandi, Jani, Dávid, Kiss Attila, Ákos, és Milán. A többi fiú szokás szerint focizott. A lány csapat tagjai: Petra, Inez, Patrícia, Nóri és Én. A többi lány játékként egymást rángatta le a csúszdáról. A tanító néni fütyült egyet a sípjával és megkezdtük a versenyt. A fiúk nagyon erős védelmet állítottak fel. Janinak még egy külön helyet is csináltak, hogy onnan dobálhasson. A fiúk vára nem volt túl díszes, de mint mondtam a védelem nehézbástya volt. Mi lányok, persze mint mindig a kinézetet helyeztük előtérbe. A várunk két részből is állt. Az egyik ablak a várárok mélyebbik oldalára nézett. A másik fő ablak az istálló felé, de persze több ablak is volt csak ez a kettő volt a legpompásabb. Így hát ezeket az ablakokat neveztük ki fő ablaknak. A kupolákat virágokkal dekoráltuk. Még remek kis hidat is tettünk a várárok fölé persze az ajtóhoz, hogy azért ki s, be is lehessen járkálni. A hidacskát száraz vesszőkből tákoltuk össze, de elég jó lett. Kicsit hosszú idő is volt. A fiúknak ez nem tetszett, így hát jól megdobáltak minket homokkal. Így hát mi sem hagytuk magunkat, ezért mi is kellőképp, visszadobtuk nekik a homokot. Inez pont eltalálta Ákost, ebből kifolyólag nagyot nevettünk. Na persze hátra fordultunk, hogy ők meg ne tudják, hogy nagyokat kacagunk. Nagy kár volt, mert Bandi eltalálta a kedvenc nadrágomat. Mégpedig vizes homokkal. Én meg szégyen vagy nem szégyen, olyan piros lettem, mint az egyik ceruzám. Ami nagyon, de nagyon vörös.  Ők nagyon nagyokat röhögtek. Főleg Jani és pont az arcomba. Nagyon zavarba ejtő volt. Azt követően Patrícia, aki sosem hagyja magát úgy arcon találta Jánost, hogy csak, na. Ezen még a fiúk is nevettek, de ki nem nevetett volna. Judit néni nem vette észre a dobálást, mert éppen a Bencét úgy eltalálta a labda, hogy még sírt is, pedig ő soha nem sír, vagyis én még nem láttam. Eközben a fiúk átrohantak a mi oldalunkra és ráugrottak a csodás kis palotánkra. Hát én is iszonyat gyorsan átmentem az ő terükre és úgy ráugrottam, mint ahogy a trambulinra szoktam.
Végül békét kötöttünk. Amikor Judit néni visszajött mi már a mászókán voltunk, és nem látott mást csak két kupac homokot.

Reklámok

Gonda Katinka: A csata” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Új írása

  1. Szinte magam előtt látom az osztályt. A “csatára” felkészült fiúkat, és a vár “csinosításán” szorgoskodó leányzókat. Katinka, ne hagyd abba az írást! Sok sikert Neked!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: