Imre Levente: Az elveszett kincs

 

Egyszer volt , hol nem volt, volt egyszer egy törpe. Hétvégenként a bányába szokott menni kincset keresni. Egy szép napon felkelt és elsétált a bányába. A bányában elkezdet ásni, s egyszercsak arra jött a medve. Rögtön elfogta a törpét, s így szólt a medvének: medve, medve kérlek ne egyél meg! Oda adom a kincseimet csak idő kell hozzá, hogy kiássam a föld alól. – Jól van, mondta a medve eljövök hozzád egy hét múlva, ennyi időt kapsz, hogy előásd a kincseidet. – Jól van itt várlak szólt a törpe.

Eltelt egy hét, a medve elment a bányához, s várta a törpét, de a törpét nem találta ott. Várt egy kis ideig, de a törpe csak nem akart jönni. A medve megunta a várakozást és elment a törpe házához. Kopogott az törpe házának az ajtaján, s kopogott már vagy ötször , de a törpe nem válaszolt. Ebből elege lett a medvének, s nagy dühében betörte az ajtót. De amikor betörte az ajtót , a törpe megijedt és ijedtében a hátsó ajtón elmenekült, s vitte magával a bányából kiásott kincseit. Szaladt a törpe be a sűrű mamutfenyő erdőbe, s gyorsan lerázta a medvét. Ekkor felmászott a legmagasabb és legöregebb mamutfenyő tetejére, így a medve nem vette észre a törpét és tovább ment. A törpe lemászott a fáról, vissza akart menni a házába, de eltévedt az erdőben. A medve viszont szagot fogott, mert megfordult a széljárás, ezért ismét üldözőbe vette a törpét. A medve erdőn – mezőn, árkon – bokron keresztül üldözte a törpét, míg végül egy hegy lábához értek. Ekkor egy vihar érte utol őket. A törpének volt egy kötele és gyorsan fel tudott kapaszkodni a hegy oldalán, ahol egy kis rést, menedéket talált a hegy oldalában és meg tudta magát húzni, amíg a vihar alább nem hagyott. Nemsokára elállt a vihar. A törpe gyorsan elkezdett másznia hegy oldalán és medve is elkezdett mászni. Végül a törpe felért a hegy csúcsára, de a medve is már a nyomában járt. Ekkor már mindketten elfáradtak és megszólat a medve : – törpe tartsunk pihenőt! – Jól van szólt a törpe. Pihentek öt percet, majd felpattant a medve, hogy elkapja a törpét, de a törpe sem volt rest, gyorsan felpattant ő is. Amint menekült, elesett egy fakéregben, ami egy snowboardra hasonlított. A törpe fifikás eszével kitalálta, hogy menekülésre fogja használni, felugrott rá és elkezdett vele a lejtőn lefelé csúszni. Ekkor a medve gondolkodott, hogy milyen eszközt használjon fel, hogy gyorsabb legyen. Körülnézett és megpillantott egy akkora magányos fenyőfát, mint maga a medve. Kidöntötte, felpattant rá és a törpe nyomába eredt. Amint csúszott a medve a fán, észrevette, hogy a fának volt egy lakója, egy mókus, aki a téli álmából ébredt fel. A mókus riadtan vette észre, hogy az otthona csúszik lefelé a hegyoldalon egy medvével a tetején. A mókus mérgesen ránézett a medvére és kérdezte – Mit keresel itt az én otthonom tetején, és miért nem alszol téli álmot? – Mert azt a törpét meg akarom megenni – mutatott az előtte menekülő snowboard-os törpére. – Nem fogsz te abból a törpéből enni ! – válaszolta mérgesen a mókus. De hiszen ez a törpe becsapott engem – mondta a medve. De akkor is megvédem a törpét – kiáltotta a mókus, majd elkezdte harapdálni és karmolászni a medvét. Mókus, kérlek ne csináld ezt velem! Azzal átugrott a törpéhez, hogy segítsen neki. Végül leértek a hegy lábához és innen már futva menekültek tovább, amíg egy erdőhöz értek, amikor találkoztak egy másik medvével. Megszólította az a másik medve és kérdezte a törpét üldöző medvétől: – Te miért nem alszol téli álmot? Ma mindenki csak ezt tudja kérdezni? – gondolta magában a medve – Mert azt a törpét meg a mókus kergetem és addig nem nyugszom, amíg meg nem eszem a törpét, nem adta át nekem a kincseit, amikor megkegyelmeztem neki. – válaszolta a törpekergető medve. Segítsek ? – kérdezte a medve a törpét kergető medvétől. – Igen – válaszolta a törpét kergető medvétől. – Egy feltétellel segítek neked medve, ha osztozunk a törpe kincsén. – Jól van egyezett bele a törpét kergető medve.

Így együtt kergette tovább a két medve a törpét és a mókust. Futottak, futottak, s végül egy szakadékhoz értek, a törpe hirtelen megállt a mókussal. A mókus és a törpe épp egy szakadék szélén állt meg, egy hajszál híján múlott, hogy nem estek be mindketten. A két medve szorosan a nyomukban volt, de ők nem vették időben észre a szakadék szélét és belezuhantak mindketten, de a törpét kergető medve olyan ügyes volt, hogy zuhanás közben kinyújtotta a karját és letépte a törpe hátizsákját, benne a sok drága kinccsel.

A két medve és a kincs lezuhant a szakadékba, ahol egy tóba pottyantak. A törpe és a mókus azt hitte, hogy a medvék meghaltak. A két medve osztozott a lopott kincsen, a törpe és a mókus pedig kimerülten és nagy bánatosan hazaindultak.

Ha a medvék le nem zuhantak volna a mélybe, az én mesém is tovább tartott volna.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s