Kéki Tamara Lili: A titokzatos ló

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatos ló. Olyan gyönyörű volt, mint egy hercegnő. Egy sűrű erdő volt az otthona. Olyan titokzatos volt, hogy csak éjjel jött elő. Nappal sosem látta senki. De amikor besötétedett, a fák között ugrált. Egyszer meglátott egy gyönyörű nagy rétet.  Gondolkodott, bemenjen-e. Jó nagyot ugrott, és ezen a réten találta magát. Gyönyörű virágokkal volt teli a rét, de mivel éjszaka volt, a virágok színeit nem láthatta. Imádott hemperegni a virágok között. Sokáig csak feküdt a fűben.
Mikor reggel lett, érdekes módon eltűnt. Vajon hova tűnhetett? Nappal a lakhelye egy hideg sötét barlangba bújt. Majd újra eljött az este.
A ló megint előjött a barlangjából. Ugrált a fák között, és hempergett a fűben. Egyszer csak hangokat hallott a fák között. A ló nagyon megijedt. Rájött, hogy valaki őt figyeli. Egyre kevesebb éjszaka ment ki a búvóhelyéről. Teltek múltak a napok, és nem volt ennivalója. Ki kellett mennie a rétre legelni. Ezért előjött, de most nem éjszaka, hanem nappal. Nem bírta kivárni az éjszakát. Napfény bántotta a szemét. Nem is látott olyan jól, mint éjszaka. Sötét hideg rémisztő nap volt ez. Erdőben szaladgált. Aztán legelt a réten. Az erdő melletti faluból jöttek emberek, akik régóta figyelik a titokzatos lovat. Minden áron el akarták fogni a különlegessége miatt. A fák mögött bujkáltak, és csak arra a pillanatra vártak, hogy elkapják. A ló semmit se sejtett, hogy mi vár rá. A gyönyörű ló barátságosan közelített az emberek felé. Azt hitte az emberekre, hogy lovak, mert homályosan látott a szemével. Sajnos nem azok voltak. Az emberek vérszomjas kutyákat uszítottak rá, és egy hálót dobtak rá. A ló nagyon megijedt. Leborult a földre, az emberek körbe kerítették. Az elfogott lovat bevitték a faluba. A faluba élt egy kislány, aki nagyon magányos volt. Nem voltak szülei, és barátai sem. A lovat bezárták egy ketrecbe. A kislány épp arra járt, és meglátta a ketrecbe zárt lovat. A ló és a kislány azonnal összebarátkoztak. Azt mondta a kislánynak, hogy jöjjön vissza hozzá éjszaka, mert csak akkor látja őt igazán. Visszament hozzá éjjel. Elmesélte a ló a kislánynak, hogy eddig hol élt, és miért csak éjszaka lát, és hogy ő szabadnak született. Még soha senki nem ült rajta. Vad ló volt. Másnap a kislány a falu lakói elé állt, és azt mondta:
–    Ne bántsátok a lovat. Ő egy nagyon különleges ló, szomorúnak érzi magát most bezárva. Engedjétek el! Nincs senkim rajta kívül.
A lakók megsajnálták a kislányt. Azt mondták neki:
–    Jól van, nem fogjuk bántani. De cserébe azt kérjük tőled, hogy szelídítsd meg a lovat. Ezen túl  itt éljen közöttünk. A falu büszkesége legyen.
Így is lett. A lovat kiengedték a ketrecből, és a kislánnyal volt minden nap. Hallgatott a kislányra mindenben, nagyon megkedvelték egymást.  A kislány többé nem érezte magát egyedül. Megszelídítette a lovat. Ő volt az első, aki ráülhetett. A ló látása is megjavult. Az egész falu a csodájára járt a titokzatos lónak, aki többé már nem volt olyan titokzatos.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s