Kozma Szabolcs: Utazás egy elvarázsolt világba

Reggel arra ébredtem, hogy valami kopog az ablakomon. Egy bagoly volt az. Egy levelet dobott az ágyamra, amit eddig a csőrében tartott. A levélen ez állt:

Mr. Szabolcs Kozma
Bolmán utca 89
A gyerekszoba ágya

Csodálkoztam. Mi lehet az? Mi állhat benne? Kibontottam a levelet, és elolvastam a tartalmát. Felvételt nyertem a Roxfortba! A levélben az állt, hogy a tanítás szeptember elsején kezdődik. A King Cross állomásra kellett menni, a kilenc és háromnegyedik indulóhoz. Abban a pillanatban elszomorodtam: Hogy repülök el Angliába? Gondolkodás közben valami leszállt a házam elé. Egy kék kisautó. Egy lángvörös hajú fiú ült benne, aki így szólt:
–    Siess! Lekéssük a vonatot!
Még pizsamában voltam, de gyorsan átöltöztem és indultunk. Elbeszélgettünk a fiúval. Ő, Ron Weasley, tizenkét éves,  vörös, roxforti diák    .
–    Milyen az iskola? – kérdeztem.
–    Hát… ö… ö… jó. – válaszolta kurtán.
Közben leszálltunk (mert az autó repült) egy Abszol Út nevű helyen. Ott vehettem pennát, pergament, tintát és könyveket. Ron elszállított a Roxfortba, majd csatlakoztam a többi elsőéveshez. Egy nagy darab fickóval csónakáztunk át a Roxfortot körülvevő vízesárkon. Beérve az ebédlőterembe négy rendkívül hosszú asztalt pillantottam meg, ahol minden diák elfért. Összevissza repkedő szellemek cikáztak át a diákok testén. Egy „pengeajkú” boszorkány várt ránk egy dohos süveggel. A „Teszlek Süveg” (mivel ez volt neve) elkezdett kornyikálni. Mikor befejezte a dalát, a boszorkány egy hosszú pergament vett a kezébe és így szólt:
–    Pósa Vivien!
Vivien beleült a székbe, és a süveg így szólt:
–    Mardekár!
Az utolsó asztal tapsolta meg Vivient, és mikor elhallgattak, a boszorkány így szólt:
–    Kozma Szabolcs!
Ijedten cammogtam a székhez, majd leültem és a süveg azt mondta:
–    Griffendél!
A Griffendél asztala tapsolt, a tapsolók között Ron arcár is láttam, ezért mellé ültem. Ron bemutatta barátait: Hermionét és Harry-t.  Dumbledore, az igazgató elmondta a beszédét, majd megvacsoráztunk. McGalagony professzor (a boszorkány a süveggel) kiosztotta az órarendeket.
–    …Piton a bájitaltant, Bimba professzor a gyógynövénytant és Binns professzor a mágiatörténelmet tanítja. – magyarázta Ron nekem.
Nem csak engem, hanem barátaimat is beosztották a házakba. Máté a Hollóhátba, Alexa és Lara a Griffendelbe, Dévid a Mardekarba került. Elmentem lefeküdni. Másnap reggel barátaimmal átbeszéltük az órarendet. Ron egy nagy darab marhasülttel a szájában azt mondta:
–    … e fen é, ö fikkel Hejije
–    Ez nem ér, ő pikkel Harry-re – javította ki Hermione Ront.
Első órám a bájitaltan volt majd mágiatörténelem és ebéd. Ebéd közben a tanári asztalt fürkészve megpillantottam McGalagonyt, és találkozott a tekintetünk. Ebéd után behívott magához a boszorkány.
–    Menj haza! – mondta.
–    Miért? – kérdeztem.
–    Szülei már aggódnak – szólt.
Pálcájával rám bökött, majd otthon találtam magam. Reggel volt, kipillantva az ablakomon egy bagoly szállt el előttünk. Ronnal még ma is levelezünk. Hiányzik a Roxfort.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: