Mogyorósi Cintia: Rosszból jó

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember, s annak egy lova. Ketten éldegéltek, nem volt egymáson kívül semmi egyebük. Járták az országot, nappalra éjszaka és éjszakára sok nap virradt rájuk. Barangolásuk közben egyebet nem is ettek, csak a szikkadt kenyeret és az út melletti fákról szedett almát. Egy napon különös városban jártak, ahol megálltak egy szegényes ház előtt. Bekiáltottak a rozoga kerítésen:
–    Adj isten öreganyám! Volna itt számunkra szállás?
–    Hát persze fiam, de csak akkor maradhattok itt három napig, ha naponta egy zsák aranyat adtok cserébe!
–    Dehisz nekünk nincs ennyi aranyunk, meg semennyi sem! – súgta a szegény ember a lovának.
–    Meg lesz az arany, egyet se félj édes gazdám! – súgta vissza a ló.
A szegény ember és a lova bementek az öregasszony portájára, ott hamar elaludtak, mert nagyon fáradtak voltak. Kora hajnalban felkelt a szegény ember és ott volt mellette a zsák arany és egy levél ezzel a szöveggel:

Kedves Gazdám!
Köszönöm, hogy vigyáztál rám, etettél, itattál és rólam így gondoskodtál. Ezzel a zsák arannyal hálálom meg a szeretetedet.

Az ember nem akarta elhinni, hogy a lova adta a zsák aranyat, ezért megfigyelte őt éjszaka. Nem hitt a szemének, olyan csodát látott! A ló álmában királylánnyá változott, érte jött két tündér és elszálltak valahová. Mire felkelt a nap visszajöttek, a királylány letett egy zsák aranyat a gazdája mellé, majd ismét lóvá vált és lefeküdt. Harmadszor is elhozta reggelre a zsák kincset a ló. Az öreganyó gazdag asszony lett, de mivel jószívű volt, az egész falut jól tartotta. Rozoga kerítésének tetején sorakoztak a kóbor macskák, akiket jószívvel etetett. A madarak csak az ő udvarában szerettek szemezgetni, a fiatalok a szomszédos falvakból is csak hozzá jártak jótanácsokért. Az öregasszony innentől kezdve csak ingyen adott szálást annak, aki nála akart letelepedni. Hálás volt az ifjúnak és a lovának. Az országban, amikor valakinek segítségre volt szüksége, csak az ő nevüket mondta és máris megjelentek segíteni. A szegény ember nem tudta a titkot tovább magában tartani, egy alkalommal, mikor a ló királylány képében el akart repülni, megfogta a lábát és nem engedte tovább. Elmondta a királylánynak, hogy neki nem kell több kincs rajta kívül, maradjon mellette élete végéig. A királylány, akinek egyébként már régen tetszett a legény hamar ráállt a dologra. Hazamentek a lány apjának birodalmába, az öreg király hálából a legény fejére tette a koronát és hozzáadta a lányát is. Sokáig mesélték az együtt átélt élményeket a királyságban. Sok városba eljutott a híre, a mesemondók és regélők szájról szájra vitték jótetteik történetét. Három királyságban híre ment, milyen jót cselekedtek az emberekkel és az állatokkal. Azóta is ezen a környéken, amikor valakivel jobbra fordul a sorsa azt mondja: Rosszból jó.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s