Peresztegi Hanna: A titok

Lili nagymamája padlásán talált egy réges-régi könyvet, egy varázsmesekönyvet, amiben varázsigék lapultak. A külseje barna volt, a széle arany és ezüstvirágokkal volt hímezve. Lili kíváncsian belelapozott…
Hirtelen elkezdett zsugorodni. Lili csodálkozva nézte magát, ahogy egyre kisebb …. és kisebb…. és kisebb lesz.
Először élvezte, hogy kicsi: repülhetett a pillangók hátán ülve, bármikor elmehetett kirándulni, és bármilyen titkot kihallgathatott, hiszen olyan kicsi volt, hogy senki nem vette őt észre. Ráülhetett bármilyen levélre és ha feltámadt a szél, akkor hancúrozott a levelekkel.
A hullámvasútra is bármikor felülhetett, azért, mert senki sem látta, hogy tovább utazik.
Amikor az osztálytársai kimentek a szünetben az udvarra, akkor nehezen és erőlködve, de mégis megcsinálva, kihúzkodta a táskák cipzárjait és evett az uzsonnájukból. Ilyenkor ehetett muffint, pizzás csigát, de volt, hogy csak egy üres kiflit talált. Nem kellett leckét írnia, és nem kellett tornásznia sem.
De aztán látta, hogy mégsem olyan jó kicsinek lenni.
Amikor esett a hó, folyton betemette. Állandóan attól félt, hogy rátapos valaki. A hangyák kicsúfolták, hogy ilyen kicsi ember van a világon. Sosem kelhetett át az úttesten, mert elveszthette volna könnyen az életét, mert az autósofőrök nem vették őt észre.
Nem mászhatott fákra, mivel olyan kicsi volt, hogy alig mászott egy kérget, máris leesett. Nem tudott könyvet olvasni, mert ki sem tudta nyitni a hatalmas könyveket.
A nagymamája szólt neki, hogy jöjjön ebédelni. A kislány szófogadóan odaállt elé, kiabált, integetett, de a nagymamája még mindig őt kereste.
Lili szomorúan leült a szőnyegre és sírva fakadt.
– Ezentúl így kell élnem, ilyen kicsinek? Senki nem tud segíteni rajtam! Csak a hangyák vesznek észre, de ők is kicsúfolnak. Nem kellett volna belenyitnom abba a könyvbe. Talán a nagymama is átélte már ezt a kalandot? És vajon hogy menekült meg?
Hirtelen megpillantott az ablakban egy tündért. Fekete hajú, kék szemű, kék ruhájú, kék cipőjű, kék szárnyú tündér volt.
A tündér odarepült Lilihez a szőnyegre. Nála volt egy nagy, kék táska.
A kislány szomorúan nézett fel rá. Először egyikük sem szólalt meg, de aztán a tündér félénken megszólalt:
– Hallottam már rólad.
– Rólam? – ugrott fel Lilihez – De hiszen olyan kicsi vagyok! Hogy hallhattál rólam?
– A tündérek is olyan kicsik, mint Te. – válaszolta a tündér. – A többi tündér elmesélte, hogy milyen bajba keveredtél.
– És mit kell tennem ahhoz, hogy újra nagy legyek? Át kell futnom az iskolaudvart? Tóba kell ugranom?
– Egyik sem. – mondta a tündér. – Fára kell másznod. Méghozzá a ti karácsonyfátokra. Meg kell szerezned a csúcsot és ide kell hoznod nekem. – felelte a tündér, majd halkan, hogy csak ő hallhatta, hozzátette: – És akkor meglesz Tündérország új varázstükre, amiben látjuk az összes gyereket, aki látott már tündéreket.
Lili bólintott.
Mikor eljött a karácsony napja, a felállított karácsonyfára megpróbált felmászni. Nem volt könnyű a szúrós ágakon átmenni, hiszen a szúrós ágak folyton szurdalták, így könnyen leeshetett volna. De egyszer csak mégis felért. Megfogta a csúcsdíszt és az ezüstszalagon lecsúszdázott a földre. Odaballagott a szőnyeghez és várt….
Hamarosan megjelent a tündér. Boldogan repült oda Lilihez. Lili odaadta neki a csúcsdíszt, a tündér meg belerakta azt a kék táskájába. Elköszönt Lilitől, majd kirepült az ablaknyíláson.
Abban a pillanatban Lili kezdett nagyobb lenni. Mikor már olyan nagy lett, mint eredetileg volt, akkor lenyomódott a kilincs. A nagymamája jött be a szobába, és rámosolygott. Lili tudta, hogy miért mosolyog, és ő is visszamosolygott nagymamájára.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: