Tóth Barnabás: A Tisza születése

Egyszer volt, hol nem volt, mikor még tündérek és csodás lények uralták a világot, élt egy öreg tündér király. Érezte már a csillagok hívását, s hogy már nem a földön, hanem a Nap és a Hold mellett van a helye. Ám mielőtt távozott volna, birodalmának trónjára utódot kellett találnia, olyat aki méltó az örökségére. Kihirdette hát:
—Azé lesz a lányom keze és a királyságom, aki életet ad halaknak, békáknak és mindenféle vízinövényeknek egy új, kéklő víztükör alatt.
Jött hát a kérők hada hetedhét határon túlról, hogy bizonyítsák, megérdemlik az öreg király kegyét. A legidősebb kérő, a daliás rétitündér volt a leggyorsabb: három nap és három éjjel alatt hatalmas árkot ásott nyugaton, s teleszórta mindenféle hallal és növénnyel. Ám a partja köves volt, s hiába csillogott szépen messziről, közelebb már igen meglátszott a nagy sietség.
A másik ugyancsak ígéretesnek tűnő kérő a hegyitündérek uralkodójának fia volt. Ezernyi apró tavacskával szórta be hegyvonulatok ráncait, melyek áttetsző kristályvizükkel még az emberek idejére is megőrizték tisztaságuk. Ám hiába a gyémántos tükör, hósipkás hegyláncok által körülölelt tengerszemek ezre, alig-alig élt benne egy-két hal vagy algácska, így a király őt is elutasította.
Ekkortájt szolgált a tündérkirály udvarában egy délceg kapitány, akit nagy tehetsége miatt emelt ki a király közkatonái közül. Mindig is szerelmes volt a királylányba, s titkon találkozgattak is, de mivel sem uradalma, sem földjei nem voltak, így nem vehette el feleségül. Azonban a király ajánlata reményt adott neki. Fel is kerekedett hát, hogy munkának lásson. Kiválasztott egy igen kopár vidéket, és kardjával hatalmas kacskaringós árkot húzott, egészen a Duna medréig. Az árkot aztán végig hintette aranyló homokkal, és apjától kapott kifogyhatatlan kulacsából feltöltötte a medret. Ezután pedig növényeket, halakat és békákat hozott, hogy benépesítse a folyót.
Negyven napon és éjjelen át dolgozott vele, s mikor elkészült, hívta a királyt. A király nagyon megörült a nagy csoda láttán, hiszen a tündér nem csak a folyónak adott életet, hanem az egész pusztának is körülötte, mivel a folyó vize termékennyé tette a pusztát is. A király így neki adta lányát, s királyságát, a folyót pedig a kapitánya tiszteletére Tiszának nevezte el. Mikor pedig az öreg király elhagyta a földet, s csatlakozott őseihez, az új király igazságosan és kegyelmesen kormányozta az uradalmát ezer éven át.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s