Túry Melinda: A csodalakás

Surkó leemelt kicsi teherkocsijáról három üresen tátongó vödröt és a csacsogó erdei csermely partjára cipelte őket. Leguggolt, hogy megkérdezze a táncoló vízfolyástól: édes patakocska, vihetek-e magammal frissességedből, üdeségedből? A hullámok szelíden visszamosolyogtak Surkóra, és ő megtöltötte a vödröket csillogó vízzel. Már a harmadikat vitte kocsijához, mikor egy didergő sün-lánykát pillantott meg a dérlepte avarban. Épp egy nagy falevéllel próbált betakarózni, s közben, Surkót észre sem véve, morcosan dünnyögött magában. „Talán ha nem volna ilyen hideg, sikerülne… de ki hallott már olyanról, aki el bírt aludni vacogás közben. És ki hallott már olyanról, aki elszunnyadt, mikor egy csepp álmosságot sem érzett…”
Surkó letette a vödröt és óvatosan közelebb ment a sünihez. Szervusz, köszönt neki, Surkó vagyok, mit tehetnék, hogy jobb kedvre derülj? A sünike megszeppenve bámult Surkó jóságos arcára, fekete gombszemeibe könnyek gyűltek. Engem Sárinak hívnak, szipogta, rajtam nem lehet segíteni; már réges-rég téli álmot kellene aludnom, ahogy a többi sün teszi, de én nem bírok elszenderedni. Egyáltalán nem vagyok álmos, és hiába próbálok ásítozni, hiába hunyom be a szemem, hiába takarózom be, semmi nem használ. Közben egyre csak hűl az idő, én meg már egészen átfagytam,- hogy élem majd túl a telet?
Hát, Sárika, nagy szerencse, hogy összetalálkoztunk, mondta Surkó vigasztalón. Ha nem vagy álmos, elaltatni nem próbállak,- ám, ha akarod, magammal viszlek egy helyre, ahol mindig tavasz van! Ahol nem kell fáznod és nem kell téli álmot aludnod sem. Csak kuporodj le mellém a kis teherkocsimba, hazaszállítalak három vödör friss csermelyvizemmel. Tudod, Sári, folytatta Surkó, míg döcögtek hazafelé, én is olyan fázós vagyok, mint te. Nem szeretem a telet, és én sem bírnám átaludni. Ezért úgy alakítottam ki az otthonom, hogy ott, bármilyen hónapban is járunk, tavasz legyen. Gyönyörű helyen élek, majd meglátod. A vizet kis tavacskámnak viszem, mert újabban nagyon elapadt szegény. Gondoskodnom kell mindenről; földről, vízről, növényekről, állatokról, a kicsiny égboltról, illatos szellőről, napsugarakról. Tavaszt teremteni sok munkával jár, de ez a legszebb munka a világon… No, meg is jöttünk.
Surkó fékezett egy nagyot, aztán a vállára ültette Sárit, fogott egy vödröt és elindult a kapu felé. Sári hüledezve bámulta az előttük magasodó bérházat s a köröttük parkoló, rengeteg autót, minden új és idegen volt számára. Nem tetszett neki a sok beton, kő, nem tetszettek a szagok, se a fények, egyre bizonytalanabban és elkeseredettebben ült a helyén. Surkó már a lépcsőt mászta lihegve, a víz ki-kiloccsant táncoló vödréből. Aztán megálltak egy fehér ajtónál, Surkó előhalászott óriási kabátzsebéből egy kulcsot, ami piros szalagon lógott. Nézd, Sárika, mondta, ezt a szalagot neked adom, fogadd el tőlem, és csinos masnit kötött a süni nyakába, majd belökte a fehér, nyikorgó ajtót.
Akkor eléjük tárult a kis lakás. Lábuk alatt, parketta helyett zöld gyep terült, fejük felett, plafon helyett égbolt-szelet kéklett. Középütt bimbódzó fa nyújtózott, alatta a kis tavacska csillogott. Illatos virágok bólintgatva köszöntötték, énekes madarak dalolva üdvözölték a hazatérőt és apró barátját. Langyos szellő érkezett, és felröppentek a pillangók. Gyógyító sugaraival megsimította Sári fagyos, hegyes nóziját az ég-szeleten ragyogó, apró nap-darabka.
Isten hozott a világomban, kiáltotta Surkó, mire a süni-lány nagy puszit cuppantott arcára gyönyörében-boldogságában. Pótolták a száradó tavacska vizét, és Sári, miután megcsodálta piros masniját a víztükörben, ámuldozva indult, hogy felfedezze a terület minden apró részletét.
Ettől kezdve együtt fürödtek a kicsinyke, tavaszi nap melegében; Sári soha többé nem fázott és nem hajtotta téli álomra fejét. S mikor arról kérdezte Surkót, hogyan teremtette meg saját tavaszát kicsiny lakásában, Surkó csak kacsintott, és azt válaszolta:
Egyszer, ígérem, töviről-hegyire elmesélem neked.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s