Valach Viktória: Kincsem története

Egy kisvárosban élt egy kislány, akit Lizának hívtak. Nagyon szerette az állatokat. Érdeklődött a rágcsálók, halak, emlősök után is. Liza anyukája egyszer rábukkant egy lovastanya honlapjára, és arra gondolt elviszi Lizát lovagolni. Ezt meglepetésnek szánta. A nyári szünetben vitte el Lizát a lovastanyára. Liza nem tudta miben mesterkedik az anyukája és rákérdezett:
–    Anya hova megyünk?
–    Az meglepetés! – mondta az anyukája.
Egy fél óra múlva kiértek a lovastanyára. Liza csodálkozott. Megkérdezte anyukáját:
–    Anya, hol vagyunk?
–    A Fekete Villám Lovastanyán. – felelte az anyukája.
–    És miért jöttünk ide? – kérdezte Liza.
–    Úgyis nagyon szereted az állatokat, most megismerkedhetsz a lovakkal.
–    Juhé! – örvendezett Liza.
Egy kis pulikutya szaladt oda hozzájuk. Vidáman körbeszaglászta őket. A nyomában megérkezett a lovasoktató is, és köszöntötte őket:
–    Sziasztok! Én Patkós Renáta vagyok, de szólítsatok csak Reninek.
–    Csókolom. Én Kovács Elizabet vagyok. – mutatkozott be illedelmesen Liza.
Reni körbevezette őket az egész lovas tanyán.
Megkérdezte Lizát:
–    Pónin vagy nagy lovon szeretnél lovagolni?
Liza rögtön rávágta, hogy pónin. Reni kiválasztotta Dominót a pónit.
–    Dominó kicsit virgonc, de kedves, szófogadó póni. – mutatta be a pónit Lizának.
Reni kivezette Dominót és Liza közelebbről is megismerkedett vele. Ezután Reni megmutatta, hogyan kell használni a lóápoló eszközöket. Liza belejött a csutakolásba és végzett Dominó leápolásával. Ezután jöhetett a kantározás és a nyergelés. Reni kérte Lizát, hogy segítsen:
–    Liza légy szíves segíts kihozni a nyerget, kantárt, nyeregalátétet, nyeregemelőt, futószárat, ínvédőt és a bokavédőt.
–    Rendben, segítek!- válaszolt örvendezve Liza.
Közösen felnyergelték, felkantározták Dominót, majd bevezették a pályára. Liza felült a pónira, és elkezdtek sétálni. Kicsit tornáztak. Reni megkérdezte Lizát:
–    Ügetünk egy kicsit?
–    Igen, igen, igen! – örvendezve mondta Liza.
–    Akkor kapaszkodj meg! – szólt Reni.
Liza egy kicsit gyorsnak, de izgalmasnak és pattogósnak találta az ügetést. Végeztek az órával. Mikor Liza bevezette Dominót meglátott egy zárt bokszot. Bekukucskált és egy szép szürke lovat látott odabent. A ló nagyon nyugtalan volt. Úgy döntött Liza, hogy bemegy hozzá és megnyugtatja. Ekkor lépett oda Reni.
–    Nem szabad hozzá bemenni! Nagyon veszélyes!
–    És miért lett ennyire veszélyes és nyugtalan? – kérdezte Liza.
Reni elmesélte Lizának, hogy a lóval történt egy baleset, ahol megsérült a lába, de mostanra már felépült. A baleset óta ilyen nyugtalan. Liza nem fogadott szót, és bement a lóhoz. Az rögtön megnyugodott. Liza megkérdezte Renit:
–    Hogy hívják ezt a lovat?
–    Kincsemnek hívják.
–    Lecsutakolhatom? – kérdezte Liza.
Jó alaposan átdörgölte a lovat, majd megkérte Renit, hogy lovagolhasson Kincsemen. Kihozta a nyerget, és a kantárt, felnyergelte, felkantározta.
–    Lovagolhatok mostantól Kincsemen? – rimánkodott Liza. –Nagyon megszerettem őt!
–    Hát jól van. Megpróbálhatjuk. – válaszolta Reni.
–    Juhé! – nagyon megörült Liza.
Sok héten keresztül jártak ki a tanyára lovagolni. De egy napon Liza úgy kelt fel, hogy a szobája tele van dobozokkal. Megkérdezte anyukáját:
–    Anya miért van itt ennyi doboz?
–    Mert elköltözünk. – válaszolt az anyukája.
–    Neeee! – sírva könyörgött Liza
–    És mi lesz Kincsemmel?
–    Hát ő a lovardában marad.
–    És hova költözünk?
–    Messzire, egy farmra. De ott lehet egy saját lovad. – mondta az anyukája.
–    Nem, nekem Kincsem kell! – sírt Liza.
–    Sajnálom. – válaszolta anya.
Elköltöztek a farmra. Mikor megérkeztek az új otthonukba, anyukája így szólt:
–    Menj be az istállóba!
Liza bement, és meglátta Kincsemet. Örömében felkiáltott:
–    Ó, Kincsem úgy szeretlek! Szeretlek, és örökké szeretni foglak!
Liza visszament az anyukájához, és megölelte őt.
–    Anya, de ezt mivel érdemeltem ki? – kérdezte.
–    Szerettem volna neked emléket hozni otthonról. – somolygott az anyukája.
–    Jaj, köszönöm anya!
–    Szívesen, kicsim.
És ezután boldogan éltek, míg meg nem haltak.

THE END

Reklámok

Valach Viktória: Kincsem története” bejegyzéshez egy hozzászólás

Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: