Vituska Réka: Tündérszép Ilona aranycipellője

Egyszer volt, hol nem volt,  heted hét országon is túl, az Óperenciás-tengeren is túl, az Üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú malac túr,  volt egyszer egy király és egy királyné.
A királynét Tündérszép Ilonának hívták, kedves és szép teremtés volt. Egy napon mikor Ilona, és férje Árgyélus bálba készültek, Ilona észrevette, hogy a cipői már mind kopottak és régiek. Kihirdette, hogy aki a legszebb cipellőt elhozza neki, azt nagyon megjutalmazza. Az egész ország rohant mindenféle cipészhez, más országokba. Közeledett a bál, és már csak öt nap maradt. Volt a királyi udvarban egy szegény cipész. Ez a cipész elhatározta, hogy elindul vándorútra, talán valahol a nagy világban megtalálja a legszebb cipőt. Ment-ment mendegélt, míg rá nem esteledett. Akkor aztán szállást kellett találnia magának. Fölmászott egy fára, és körülnézett, hogy van-e valami fény a környéken. A közelben látott egy kicsi házikóban, egy kicsi fényt, gondolta szállást kér majd éjszakára.  Odaért a kis viskóhoz, és egy száz éves öregember nyitott ajtót, a cipész szépen köszöntötte:
–    Adjon isten, öregapám!
–    Jó  estét fiam! Mi járatban erre, ahol még a madár sem jár?
–    Reggel óta az erdőben bolyongom. Tudna-e szállást adni öregapám?
–    Jószívvel adok én neked szállást, csak gyere beljebb.
Ott aztán megvacsoráztak, vacsora közben megkérdezi az öregember:
–    Ugyan miért jöttél te ebbe az erdőbe?
–    A királynénak keresem a legszebb cipellőt.
Akkor elmesélte neki mi történt vele, s utána elmentek aludni. Másnap a cipész megköszönte a szállást, és tanácsot kért, hogy merre menjen tovább. Az öregember így szólt:
–    Itt a közelbe van a világ legnagyobb hegye, és annak a közepében van egy pár aranycipellő. Adok egy sípot, s ha azt megfújod, a hegy kettétörik, a cipellő meg kiesik belőle. Adok egy kardot is, mert az a hegy egy boszorkányé, és azt a boszorkányt meg kell ölnöd, hogy tiéd lehessen a cipellő. Neked csak annyit kelll mondanod a kardnak, hogy:
Repülj kardom,
repülj hát,
öld meg a vén boszorkányt!
A cipész mindent megköszönt az öregembernek, és útnak eredt. Nemsokára odaért a hegyhez, elővette a sípot s megfújta. Ekkor a hegy kettétört és kiesett belőle az aranycipellő. Gyorsan elkapta a cipőt, és belerakta a tarisznyájába. Messziről már közeledett a boszorkány, és elkezdett villámokat szórni. A cipész sem volt rest, kihúzta  a kardot, és elkezdte mondani:
Repülj kardom,
repülj hát,
öld meg a vén boszorkányt!
Ekkor szíven találta a kard a boszorkányt, és a banya meghalt. A cipész visszatért az országba, odaadta Tündérszép Ilonának az aranycipellőt, és a királynő hálából bőségesen megjutalmazta. Többé már nem volt szegény cipész.
Itt a vége, fuss el véle, aki nem hiszi, járjon utána.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s