Antalicz Krisztina Ramóna: Micó és Picur barátsága

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu, abban a kis faluban egy kis ház, s abban lakott egy kislány, aki nagyon régóta vágyott már egy kiscicára. Sokat kérlelte a szüleit, de hiába.
Egy szép tavaszi délutánon az anyukája titokzatos telefonbeszélgetést folytatott a barátnőjével.
– Halló, barátnőm!
– Szia! Mi újság van?
– Át tudnál jönni hozzánk? Van egy meglepetésem a számodra!
– Igen? És mi lenne az?
– Egy kedves kis szőrgombolyag. Szerető gazdira és meleg otthonra vágyik, s szerintem erre a te lányod éppen megfelelő személy lenne.
– Rendben, megyünk!
Amikor odaértek, a kislánynak elakadt a lélegzete is az izgalomtól. Az anyukája barátnője egyből a kezébe adta az apró cicust. Első látásra megszerették egymást. A kislány magához ölelte a kis jószágot, és Micó – mert így nevezte el – egyből dorombolni kezdett.
Hazavitték Micót, de még hátra volt egy nehéz feladat. Be kellett mutatni Picurnak, Öcsi puli keverék kis kutyájának. Aki valóban olyan pici volt, hogy alig látszott ki a fűből. De még így is csaknem kétszer akkora volt, mint Micó.
A kislány nagyon félt a két kis állat első találkozásától, mert sokat hallott már arról, hogyan bánnak a kutyusok a cicusokkal. Az anyukája azt mondta neki:
– Ne aggódj, ha ilyen kicsi korukban összeszoknak, akkor később már nem lesz semmi baj. Majd az első napokban együtt játszol velük, és figyelmezteted Picurt, ha nem megfelelően viselkedne.
Úgy is volt minden, ahogy az anyukája mondta. A két testvér kivitte a két kis kedvencet ismerkedni és játszani az udvarra. Először mindenki csak a gazdijával játszott, és messziről méregették egymást. Egyszer csak Picur úgy gondolta, hogy érdekesebb a kiscicával játszani, mint Öcsivel. Odaszaladt hozzá.
– Szia, te Micó vagy, ugye? Jössz játszani?
– Szia! Igen, de mit játsszunk?
– Labdázzunk!
– Mi az, hogy labda? – kérdezte a kiscica.
Picur elszaladt, és már hozta is a gumilabdát.
– Itt van, ni! Ez az! – azzal letette a labdát a cica elé.
– Te meg elbújtál közben? – hüledezett, mert amikor a labdát a cica elé tette, az teljesen eltakarta a kis játszótársat.
– Itt vagyok mögötte! – kukucskált ki Micó labda mögül.
– Gyere, gurigassunk! – lökte meg az orrával a labdát a kutyus, s erre már Micó is utánaszaladt. Így játszottak egy darabig. Mikor Micó megunta, Picur pofikáját kezdte simogatni, úgy, ahogy őt mosdatta az anyukája. Ebből aztán jó kis birkózás kerekedett.
A két gazdi boldogan nézte a kedvencek önfeledt játékát.
– Jól sikerült az ismerkedés! – szólt az anyukájuk a hátuk mögül.
– Nem lesz itt semmi baj!
Micó és Picur ekkor már fáradtan hevertek egymás mellett a fűben, és boldogan szundikáltak.
Ha a kis állatok el nem aludtak volna, az én mesém is tovább tartott volna!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: