Braskó Barbara: Családunk titkos története

(tündérmese)

Volt, vagy nem volt, én akkor is elmesélem nektek ezt a kalandokkal teli történetet. Minden szava igaz. Én is a nagypapámtól hallottam.
Egyszer, réges-régen volt egy kristálytó, egy ezüsterdő és egy gyémántforrás. Minden teliholdkor megmagyarázhatlan dolgok történtek. Az akkori mítoszokban soha nem látott lények bukkantak fel. Voltak fohászok. S az egyik történetben szerepelt egy tündér, akit vízisárkány tartott fogva. A mágikus éjszakában a tündér elment a kristálytóhoz, s elsüllyedt a vízben. Egy hónappal később ereszti a sárkány szabadon, telihold napján, de éjfélre vissza kell térnie.
Ezeket a történeteket meghallotta a varázslók királyának egyetlen fia. Egy éjszaka elszánta magát, s útra kelt. Tél volt. A hóviharral dacolva ment, mendegélt.
Elért az ezüsterdőhöz. Bement.  De amint a lábát betette, léptek zaját hallotta. Farkasok voltak. Nem habozott, előrántotta a kardját, de hirtelen eszébe jutott: „Ezek elvarázsolt állatok. Csak varázslattal győzhetem le őket!”
Kimondta hát a varázsigét, s a farkasok moccani se tudtak. Mire az átok feloldódott a királyfi kiért az erdőből, de oda a farkasok nem követhették, mert nekik csak az erdőben van hatalmuk.
Ment, mendgélt tovább. Elérte a gyámántforrást. Lepihent. hirtelen elgondolkodott: „Mi itt a csapda?” Hirtelen felvilágosult. A víz! A vizben méreg van! De amint ezt kimondta, a vízben találta magát. Tudta, hogy nem ihat bele, különben örök álomba merül. Varázslattal fölrepült, s megszabadult.
Továbbindult. Teliholdra elérte a kristálytavat. Látta, amint a sárkány fogadja a tündért, s süllyedni kezdenek.
– Várjon!
– Hogy merészelsz megszólítani, ember fia!?
– Nem ember vagyok! Varázsló!
– Nem? Na, mindjárt azzá teszlek!
De mellé ugrott a tündér, s ő is emberré lett. A sárkány meghalt, mert csak akkor éghetett élete gyertyája, ha a tündér varázsereje táplálta. De most, hogy a tündér halandóvá lett, s a varázsereje eltűnt, nem táplálta semmi a gyertya lángját, ami kialudt.
A tündér és a varázsló így lett emberré. Nem sokkal később családot alapítottak, s megszületett az apám.
– Nagyapa, azt akarod mondani…
– Hogy ők tényleg a mi dédszüleink?
– Igen. Ez a családunk titkos története. Most már tudjátok!
Adjátok tovább ti is!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: