Csongrádi Dóra: Panka ajándéka

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu, ahol élt egy család: Anya, Apa és Panka. Nagyon szegények voltak, de nagyon szerették egymást. Panka szófogadó, okos kislány volt, az iskolában jól tanult, otthon pedig szívesen segített. Esténként sokat játszottak, beszélgettek. Volt társasjáték, építőjáték és még babakocsi is, csak baba, az nem volt. Pedig Panka nagyon vágyott rá. Sokszor kérdezte az anyukáját, hogy neki miért nincs babája.
– Jaj, kislányom, nincs nekünk arra pénzünk!
Panka egy kicsit szomorú lett, de belenyugodott, hogy csak képzeletben játszhat egy gyönyörű babával, akit el is nevezett Zsófinak.
Telt-múlt az idő, és az iskolában arról beszélgettek, hogy nemsokára jön a Mikulás. Találgatták, kinek mit fog hozni. Elgondolkodott Panka is. Vajon neki fog hozni valamit? Vagy aki szegény, annak nem visz ajándékot a Mikulás? Mi lenne, ha szépen megkérné, hogy neki semmi mást ne hozzon, csak egy babát?
Megtudta, hogy a Télapó Lappföldön él egy magas hegyen, s a fenyőfák közti kis házában minden évben készül arra, hogy a gyerekeknek örömet szerezzen ajándékaival. Gondolt egyet Panka, s már fogalmazott is.
Kedves Mikulás Bácsi!
Nagyon nagy kívánságom van, amit nem biztos, hogy tudsz teljesíteni, hisz a Földön nagyon sok gyerek él, s mind örülnének, ha tudnál nekik ajándékot vinni. Én mégis leírom, hogy mit szeretnék kérni. Anyukámnak egy meleg pulóvert, hogy ne fázzon a hidegben, apukámnak egy csizmát, nekem pedig egy hajas babát, amit úgy fogok szeretni, mint Anyukám engem. Szegények vagyunk, és mi ezt nem tudjuk megvenni, de ha teljesülne ez a kívánságom, nagyon örülnék neki.
Sok puszit küldök, és nagyon várlak: Panka
A levelet feladta a postán, és várta, hogy elérkezzen Mikulás napja.
Ezalatt Lappföldön a Télapó alig győzte olvasni a sok levelet, amit kapott. Kezébe került a Panka levele is.
– Ezt a levelet egy olyan kislány írta, aki nem csak magának kért ajándékot, hanem a szüleinek is. Mit gondoltok, teljesítsük a kívánságát? – fordult a manóihoz a Télapó.
– Ő legyen a legelső, mert nem csak magára gondolt, hanem fontos volt számára az anyukája és az apukája öröme is – válaszolták a kis manók.
– No, akkor készülődjünk! – mondta a Mikulás. – Hozzátok ide a ház elé a nagy szánkót, és hívjátok a szarvasokat, akik majd elröpítenek bennünket oda, ahol Panka lakik.
Ezalatt Panka nagy izgalommal várta az estét, amikor a Mikulás a cipőkbe vagy a csizmákba rakja a csomagot. Már beesteledett, meg is vacsoráztak, de még mindig nem történt semmi. A kislány már nem is bízott benne, hogy hozzájuk is bekopog a Télapó. Szomorúan készült a lefekvéshez, s közben kinézett az ablakon. Ekkor vette észre, hogy a kitett, kifényesített cipőkben valami csomag van.
– Anyu, Apu! Azt hiszem, itt járt a Mikulás bácsi! Gyertek gyorsan, mert mindenkinek a cipőjében ajándék van!
Szinte el sem akarták hinni, milyen nagy öröm érte őket. Anyuka egy szép, meleg pulóvert, apuka egy cipőt kapott, Panka pedig egy gyönyörű, szőke hajas babát. Boldogságukban énekeltek, táncoltak.
Panka gondolatban megköszönte az ajándékot a Télapónak. Annyira örült az ajándékának, hogy magával vitte az ágyába, s azóta is vele alszik minden este.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s