Czecze Enikő: A hintaló és a kisfiú

Szomorú mese a szeretetről

Jázmin néni egyedül élt egy régi, kertes házban. Amikor meghallotta, hogy a szomszédba fiatalok költöznek, megörült. Reménykedett, hogy gyerekük is van.
A kisfiú ötéves volt, Kristófnak hívták. A néni egyszer behívta magához. Kakaóval és kaláccsal kínálta. Kristóf jól érezte magát nála. Uzsonna után elindult, hogy felfedezze a lakást. Bekukkantott minden zugba, még a szekrények mögé is. Nem talált semmi érdekeset. Csalódottan kuporodott le a küszöbre.
Ekkor pillantotta meg a hintalovat. Közelebb ment hozzá. A hintaló a sarokban állt, szürke, hosszú sörényű, csillagos homlokú. A hátán nyereg, szíj, meg minden, ami kell. A kisfiú megtorpant. A ló szinte kérlelően nézett rá.
A néni csöndesen lépett be a szobába. Mesélni kezdett a kisfiúnak. Arról, hogy a hintaló éjszakánként megrázza a sörényét, és igazi lóvá változik. Lovasát csodálatos helyekre viszi. Zord sziklák közé, ahol zsiványok tanyáznak, és sötét erdők mélyére, a forráshoz. A lovat mindenütt várják és szeretik az emberek. A gyerekek integetnek neki, és friss vízzel kínálják. A kisfiú napestig is hallgatta volna a mesét, ám haza kellett mennie.
Ezután minden délután átment a nénihez. A szülők hiába vettek neki drága játékokat, a gyerek rá se hederített. Rajongott a hintalóért. Ahogy a hátára pattant, már érezte is a lendületet, hallotta a patkók dobogását. Legyőzték az útonállókat, és a kincseket a szegényeknek adták. A kisfiú örült ezeknek a kalandoknak.
Tél jött, kemény, zord. Jázmin mama megbetegedett. Egyik napról a másikra teljesen legyengült. Kristóf szomorú volt,  félt,és  nem értette, mi történt. Azt hitte, a néni vissza fog jönni, csak most a lóval elment valahová messzire, hogy segítsen a bajbajutottakon.
A néninek nem volt senkije. Időnként egy férfi látogatta meg a kertészetből, ahol régen együtt dolgoztak. A férfi kitakarította a lakást, a kacatokat pedig eltüzelte. A hintaló nem fért bele a kályhába. Sokáig kínlódott vele. Először a rézkeretes nyerget tépte le róla, majd a sörényét cibálta ki. A farkát éles késsel vágta le. Az elcsúfított testet fejszével hasogatta szét: hullott belőle a fűrészpor.
Kristóf az ajtóban állt. A rémülettől tágra nyílt szemmel figyelte, mit csinál az idegen. A kisfiú a hintaló tekintetét kereste, ám a máskor élénk szempár most üres volt, szomorú.
A férfi dühös pillantást vetett a bámészkodó gyerekre, és gyors mozdulatokkal dobálta a kályhába a szúette fadarabokat. A kisfiú behunyta a szemét. Újra látta a hintalovat, ahogy hosszú sörénye lobog a szélben.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: