Fáy Blanka: A titokzatos angyalok

Egyszer volt, hol nem volt, valahol, innen nem messze volt egy kis falu. Ebben a faluban élt két nagyon gazdag ikerkislány, Anna és Eszter.
A településen ők voltak egyedül gazdagok, a többiek jórészt anyagi gondokkal küzdöttek, de voltak köztük nagyon szegények is. Anna és Eszter igazi palotában éltek és mindent megkaptak, amire csak valaha is vágytak. Még saját inasuk is volt, játékuk pedig olyan sok, hogy egy egész szobát megtöltöttek.
December vége felé járt az idő, közeledett a karácsony. A lányok oldalakat írtak arról, hogy mi mindent szeretnének látni a karácsonyfa alatt. Tudták, hogy úgyis megkapják őket, mint mindig.
Történt egyszer, hogy egy hóeséses, hideg délután Anna és Eszter, amikor hazafelé tartottak az iskolából, megláttak egy kislányt az utcán, mezítláb, rongyos ruhákban. A testvérek nem értették, hogy miért nem visel bélelt csizmát, meleg télikabátot, sapkát, sálat és kesztyűt, mint ahogyan ők. Közelebb mentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy miért nincsenek rajta az évszaknak megfelelő ruhák. A lányka lehajtotta a fejét és szomorúan csak ennyit mondott:
–    Bár én is tudnék olyan meleg ruhákat hordani, mint ti! – azzal sírva elrohant.
Anna és Eszter nagyon megsajnálták és elhatározták, hogy segítenek a szegény embereken a falujukban. Már ki is eszeltek egy nagyszerű tervet.
Szenteste napja egy zimankós, hideg szombati napra esett. Anna és Eszter a szokásosnál vidámabban bontogatták ajándékaikat, hiszen tudták, hogy mi lesz a régi megunt játékok, kinőtt ruhák és egyéb tárgyak sorsa. Késő éjjel, amikor már mindenki elaludt, a lányok jó melegen felöltöztek és elindultak a hideg éjszakában. Az égboltról ezernyi ragyogó csillag tekintett le rájuk és figyelte őket óvó tekintettel. A Hold fényesen világított, a háztetőkön, a kerítésoszlopokon zúzmara húzódott végig, felülről pedig kicsi, fehér, hideg darabkákban szállingózott a hó. Minden egyes házhoz odaosontak a faluban és mindegyik ajtaja elé raktak a gyerekeknek játékokat, ruhákat és egy kis mézeskalácsot is. Annál a háznál, ahol az a lány lakott, akivel pár nappal ezelőtt találkoztak, hagytak egy üzenetet is:
„Kedves kislány! Fogadd tőlünk szeretettel ezeket az ajándékokat karácsony estéjén! Tiszta szívünkből adjuk neked és reméljük, hogy ez egy különleges, örömteli ünnep lesz számodra! Mától kezdve olyan ruhákat hordhatsz, mint mi, olyan játékokkal játszhatsz, mint mi, és olyanokat ehetsz, mint mi.
Szeretettel: Anna és Eszter, azok a kislányok, akikkel pár napja találkoztál”
Miután minden házhoz csempésztek egy kevés ajándékot, vidáman mentek haza. Aznap este mindkettőjük hamar elaludt, arról álmodva, hogy nekik köszönhetően legalább ezen az egy estén egyenrangú és boldog a falu minden tagja.
Másnap reggel az ikrek arra ébredtek, hogy örömkiáltozásoktól zengnek az utcák. Vidáman, jó hangulatban mentek ki játszani a hóba, hóangyalt, hóembert készítettek. Egyszer csak megpillantották a kislányt, az ő régi kabátjukban és csizmájukban. Boldogan, arcán széles mosollyal közeledett feléjük, jobb kezében egy már félig megrágott mézeskalácsot tartott, azt majszolta egész úton.
–    Köszönöm! – kiáltotta már messziről. –  És köszöni az egész falu! Ez volt életem legboldogabb karácsonya!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s