Gregosits Tamás: A Fénykirályfi és a béka

Volt egyszer hol nem volt, messze, messze egy távoli helyen élt a Fénykirály és annak a fia. Ez a király harcban állt az Árnyékkirállyal, akinek a katonái sötétben olyan észrevétlenül lopakodtak, mint az árnyék.
Egyszer a Fénykirály azt mondta a fiának:
•    Fiam, nekem el kell mennem a Fénytoronyba harcolni az árnyéksereggel. Ha beveszik a tornyot, szabadon betörhetnek az országba. Ha nem térek vissza két hét múlva, gyere utánam segíteni!
A Fénykirály nem érkezett vissza. A királyfi elindult harcolni, de reménytelennek ítélte a helyzetet, mert katonái túl kevesen voltak. Felhőfátyolos volt az ég. Egy nagy völgybe érkezett a királyfi, ami tele volt akácfával. Az akácok ágán zöld levelek táncoltak.
Alattuk szép szirmú virágok nyíltak. A királyfinak át kellett vágnia az erdőn. Az erdő mellett egy tavat pillantott meg. A királyfi odaért, s egy kövér békát látott ülni egy tavirózsán.
A királyfi megállt pihenni.Leült és felsóhajtott:
•    Nem fogok győzni a csatában, reménytelen minden.
Erre a béka megmoccant és megszólalt:
•    Tudom, hogy mi a gondod királyfi. Ha válaszolsz a kérdésemre, segítek, de ha nem, megeszlek. Mi az, ami reggel négy lábon, délben két lábon, este három lábon jár?
A királyfi gondolkozott, de sehogy se tudott rájönni, hogy mi a válasz a kérdésre. Erre a béka bekapta, és elvitte a rejtett barlagjába, aminek a víz alatt volt a bejárata. Rengeteg fegyver volt ot felhalmozva, amit a béka az áldozataitól vett el. Ott kiköpte a királyfit és bezárta egy ketrecbe.
A királyfi kísérői-akik lemaradtak-elkezdték keresni, de sehol sem találták. Amikor a tóhoz étek, nekik is megszólalt a béka és feltette a kérdését. Ők se tudták a választ, de amikor a béka be akarta kapni őket a vezetőjük ketté vágta a kardjával. Ekkor fények gyúltak a tó alatt, mint sok ezer csillag. A víz pedig elkezdett apadni, így meglátták a béka barlangját. Gyorsan bementek és meglátták a királyfit a ketrecben. Ki is szabadították.Most alaposabban is körül tudtak nézni. Egy hatalmas kőben megláttak egy fényesen csillogó aranykardot. Mindannyian elámultak. A királyfi odament és kihúzta. Ideje volt útnak indulniuk.
Épp idejében érkeztek.Ennek a kardnak a segítségével le tudták győzni  az egész árnyék hadsereget, és boldogan élt az édesapjával, amíg meg nem halt.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: