Gregosits Tamás: Zsófi

Amikor még az anyukám gyerek volt, János papa, a dédpapám mesélt neki egy  Tibol Zsófi nevű ősömről, aki egy kis faluban lakott.
Ebben a faluban lóbetegség tört ki. A szolgabíró elrendelte, hogy minden úthoz két embert állítsanak, ne engedjenek be idegeneket, nehogy a betegséget kihurcolják az országba.
Az egyik útnál Zsófi, az ősöm és János, a dédpapám volt az őr. Egyszer csak távolról, de jól kivehetően lódobogás hallatszott. Körül néztek és a távolban, alig láthatóan feltűnt egy kétlovas hintó.Ugyan távol volt, de látszott, hogy fontos ember ül benne.
Amint hallótávolságba ért János rákiáltott:
-Álljon meg uram! Ide tilos bejönni. A szolgabíró úr parancsára.
Erre a hintó megállt és egy igencsak ideges úr nézett ki az ablakán:
-Nem érdekel a szolgabíró parancsa. Sietős dolgom van, engedjenek tovább!
-Sajnálom uram de nem tehetjük-állt ki a szekér elé Zsófi.
-Akkor majd félreugranak-emelte fel a hangját az úr, és felült a bakra. De Zófi gyorsabb volt: a lovak elé ugrott, megsimogatta őket, megszagoltatott velük valamit, súgott nekik valamit és azutá akárhogy nógatták, ostorozták a lovakat, azok egy tapottat sem mozdultak. Mit tehetett mást a hintós, szégyenszemre vissza kellett fordulnia. Így mentette meg Zsófi a lovakat a járványtól.
A ősöm már meghalt, de nem mondta el senkinek a titkát, amivel megállította a lovakat. Emlékét őrizzük, hogy bátorságával megakadályozta a járvány terjedését.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: