Horváth Dávid: A tündöklő azúrkék törpebáró

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy világoskék rét. Itt élt az azúrkék törpebáró. Amilyen törpe volt ez a báró, olyannyira nagyon gonosz is volt, Egyetlen gyengéje volt, hogy szerette a bárányokat.

A gonosz viharherceggel készíttetett egy úgynevezett viharsarkot, amelyet bárányokkal kellett etetni. A törpebáró mindig vett egy új bárányt, a régi meguntat , ami az előtt volt neki, azt meg beküldte a viharsarokba. Minél több bárányt küldött a viharsarokba, annál azúrkékebb és gyönyörűbb volt a bőre.

Az egyik bárány a piacon megtetszett neki, megvette, azután elnevezte Láronnak. Ez a tündöklő törpebáró nagyon pénz éhes volt, . Sok ember utálta, de egy napon, amikor Láron bárányt sétáltatta, találkozott egy lánnyal. A lányt Piroskának hívták, és ennek a lánynak az volt a mániája, hogy mindig utánozta a kecskéket. De nem akárhogyan. Folyton azt mekegte, hogy Imre.

Nagyot ámult a törpebáró, mert ilyet még se nem látott, se nem hallott. Annyit figyelte a lányt, míg végül ez a törpebáró nagyon szerelmes lett ebbe a Piroska nevű lányba. Sok embernek tetszett ez a lány és a bárónak is nagyon tetszett. De a lány nem igazán akarta a bárót. Ígért neki a báró kincset, ruhát, ékszert, még a kedvenc Láron bárányát is, de a lány hajthatatlan maradt. Végül nem bírta tovább a báró, és azt mondta, ha feleségül megy hozzá, akkor nem lenne többé gonosz, még az azúrkék színéről is lemondana. Ezt a leány meghallgatta, beadta a

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s