Imre Antónia: Hová tűnnek a zoknik párjai?

Sokan nem hiszik, de az az igazság, hogy léteznek párhuzamos világok. Az ágyad alatt is él egy nép, a zokni manók népe. Ismered őket? No, ha nem, akkor épp ideje, hogy megismerkedj velük!

A zokni manók alig tíz centi magasak, a hajuk felfelé áll és zöld. A ruhájukat elhagyott, elfeledett rongyokból vagy mosásban összement sálakból, sapkákból, kesztyűkből készítik el. Éjszakánként tömzsi kis alakjukat meghazudtoló fürgeséggel lopakodnak elő az ágy alól, és lopkodják össze az elöl hagyott zoknikat. Mindig csak fél párat visznek el, jól tudják, hogy ha nem lesz meg, akkor te előbb-utóbb úgyis kihajítod a másikat is. Hogy miért csenik el a zoknik párját? Szeretnék, ha a manó népek között az övéké lenne a legnagyobb birodalom. A tavasz manók, az ékszer manók, a virág manók nem jelentenek nagy kihívást, de bizony a doboz manók népe hatalmas birodalmat mondhat magáénak. Így hát a zokni manók számára a területnövelés tűnhet a legegyszerűbb megoldásnak. A lopott zoknikat kis manóházakká alakítják, s mindegyikbe nyomban be is költöztetnek egy kismanót. Ahány manócsemete van egy családban, annyi házban élnek.

A zokni manók évekig háborítatlanul gyarapíthatták birodalmukat, egész addig, míg egy kislány, Annácska le nem leplezte őket.

Annácska már három zoknijának kereste az eltűnt párját.

– Anya, már megint elveszett a zoknim párja!

– Jaj, kislányom! Ez már a harmadik! Nem lehet, hogy az óviban elhagytad valahol?

– Nem! Hát ott nem is szoktam levenni! Inkább visszamegyek a szobámba, keresgélem még egy kicsit őket.

Annácska bement a szobájába, de nem kapcsolta fel a villanyt. A manócskák szokásukhoz híven sürögtek-forogtak a szobában, zoknik után kutatva cikáztak ide-oda. Az egyik zokni manócska épp a padlón hasalt, hogy kipiszkálja a szekrény mögé beesett zoknit. Annácska pont a hajára lépett.

– Aúúú! A hajam! – ordított a manó.

– Ez meg ki volt? – kérdezte a kislány.

– Senki. – suttogta a manócska.

– De hisz hallottalak! – mondta Annácska, és azonnal felkattintotta a villanyt.

Megdöbbent, amikor meglátta a pöttöm alakot a lába alatt, a manó meg beiszkolt az ágy alá. Annácska letérdelt, és bekukkantott az ágy alá. Most döbbent csak meg igazán, amikor meglátta, hogy a fekhelye alatt egy egész világ van.

– Ti meg kik vagytok? – kérdezte a manókat.

Mivel senki nem adott választ, még egyszer megkérdezte:

– Kik vagytok?

A manók belátták, hogy hiába próbálnak úgy tenni, mintha ott sem lennének. A legbátrabb szólalt meg:

– Én Lili vagyok.

– A kistestvéremet is Lilinek hívják. De miért vagytok ilyen picik?

– Mi zokni manók vagyunk, és az a feladatunk, hogy ellopjuk a zoknikat.

– Szóval ti lopkodjátok el a zoknijaimat!

– Igen, mi – válaszolta három vékony hangocska az ágy alól.

– Na, gyertek csak elő, hadd lássalak benneteket!

– Ők az én barátaim: Mimi, Kiki, és Fifi. Ők is zokni manók, mint én.

– Jó. De ha tovább lopkodjátok a zoknijaimat, nem marad egy sem, és nem tudok mit felvenni, ha hideg lesz.

– De ha nekünk muszáj a zoknikat ellopni, az embereknek meg kellenének ezek, akkor mit tudnánk tenni?- szólt a kezét széttárva Kiki.

– Nekem van egy ötletem! Kérdezzünk meg egy ötlet manót! – kiáltott fel Lili.

– Ez nagyon jó ötlet! – ujjongott Fifi.

– Én ismerek is egyet! Itt lakik nem messze, az utca végén, ahol kezdődik a kis erdő.

Annácska hát türelmetlenül várta, milyen ötlettel áll elő az ötlet manó.

– Megvan a megoldás! – újságolta örömmel Mimi, amikor visszatértek.

– Az otthonunktól nem messze van egy hatalmas barlang, tele zoknival. Csak meg kell találnunk, és örökre megoldódik a problémánk!

Azzal el is indultak, hogy megkeressék a kifogyhatatlan zokni barlangot. Három napig keresték, de hiába, pedig Annácska is segített nekik. A harmadik napon, amikor a ruhásszekrényt arrébb tolták, valami sötét foltra lettek figyelmesek. Olyan volt, mintha valami penészfolt lenne a sarokban. Annácska már tolta volna vissza a szekrényt, de a zokni manók jobban tudták, mit keresnek.

– Megvan! – kiáltott fel Fifi.

– Végre! – lelkesedett Kiki.

– Köszönjük szépen, Annácska, hogy segítettél megkeresni a kifogyhatatlan zokni barlangot! – hálálkodtak a manócskák, s azzal már el is tűntek a barlang sötét bejáratában.

Úgy eltűntek, mint a kámfor. A barlang egész biztos kifogyhatatlan, mert azóta sem látta őket senki. De a legbátrabb zokni manók néha-néha, éjszaka mégis csak kiszöknek az emberek közé zoknit lopni, csak azért, hogy bebizonyítsák a többiek előtt a bátorságukat.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s