Kucharszki Ádám: Az elrabolt leány

Hol volt, hol nem volt, ahol a kurta farkú malac túr, az üveghegyen is túl, volt egy özvegyasszony és annak egy szép, pirospozsgás leánya. Szegénységben éltek ők, de mindent elkövettek, hogy tehénkéjüknek és malackájuknak kedvében járjanak.
Egy reggel így szól az anya lányához:
– Édes lányom, menj el a pékhez és hozzál egy cipót!
Elindult a lány és az úton gyönyörködött a tavaszi napsütésben, a madarak énekében. De egyszer csak valami szörnyű dolog történt vele! Hirtelen egy gonosz lelkű ember megragadta és elrabolta. Egy arra járó szomszéd sietett a leány anyjához, hogy elmondja mi történt szépséges ábrázatú gyermekével.
Miután végighallgatta gyermeke elrablását, sírva fakadt, miden reggelét, nappalát, éjszakáját sírással kezdte és végezte. Az ország jó lelkű királyfiának is a fülébe jutott a tisztességes és szegény sorsú asszony bánata, ezért elhatározta, hogy elmegy megkeresni és megmenteni. De a királyfi barátai között is kitört a versengés, ezért elhatározták, hogy mind elindulnak és szerencsét próbálnak.
Eközben a leány is igen szomorú volt, hiszen az elrablója szolgálónak vitte magával. Naphosszat csak dolgozott nehéz körülmények között. Félt és hiányzott neki édesanyja, valamint a kis házikója, tehénkéje és malackája. Minden nap oly szomorú lélekkel viselte sorsát, de mégis reménykedett abban, hogy egyszer csak szabadulni fog.
Egy napon, amikor a gonosz lelkű ember nem volt otthon, megérkezett a lányhoz a királyfi egyik barátja, aki már hosszú ideje kereste őt. Amint kinyitotta az ajtót, az rettenetes nyikorgással jelezte, hogy idegen érkezett a házhoz. Meghallotta ezt ám a gonosz ember és sietett is haza. Rövid hadakozást követően most sajnos a gonosz győzött. Az ember dühösen azt mondta:
– Ha százan is jönnek, én akkor sem foglak elengedni!
Három nap múlva a király másik barátja is megérkezik, aki hosszasan csatározott vele. Mindketten megsebesültek, de most is a gonosz ember diadalmaskodott. Végül a királyfi is rátalált a leányra és elrablójára.
A királyfi igen edzett, daliás férfi volt, aki könnyedén végzett a gonosz lelkű emberrel. A harc végeztével bement a házba, hogy megkeresse a lányt. Amikor megtalálta, még a lélegzete is elállt, olyan szép volt az özvegyasszony leánya. Zavarában csak annyit kérdez tőle:
– Te mióta raboskodsz itt?
A leánynak is igen megtetszett a megmentője és így halk szavakkal válaszol neki. Hosszasan nézték egymást, majd a királyfi így szólt:
– Gyere, menjünk innen, talán sötétedésig haza is érünk!
A lány felpattant megmentője lovára és elindultak. Úgy is lett, ahogyan a királyfi mondat. Estére megérkeztek szomorú szívű édesanyához. Amikor hazaértek, örömmel borultak egymás nyakába. Úgy örültek egymásnak, hogy most még jobban sírtak. De ez a sírás már az öröm és boldogság sírása volt. A királyfi most odaállta a leány anyja elé és megkérte a leánya kezét. Az boldogan igent mondott! Ekkor a két fiatal megölelte egymást, majd innen királyi pompával a várba mentek és hét napra szóló lakodalmat tartottak. Még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak!
Aki nem hiszi, járjon utána!

Reklámok

Kucharszki Ádám: Az elrabolt leány” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Úgy is lett, ahogyan a királyfi mondat. ??????? Hát ,hogy is mondjam , ez nagyon értelmes lett!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s