László Dorottya: Miért lassú a csiga?

Réges-régen a csigák gyorsabbak voltak a gepárdoknál, talán még a versenyautóknál is. Gyorsaságukról ismerte őket mindenki az erdőben. S hogy miért lettek ilyen lassúak? Elmesélem.
Történt egyszer, hogy a csigának levele érkezett. Kivette a postaládából, és villámgyorsan elolvasta.
„Kedves Csiga!
Hallottam, tegnap megnyerted a futóversenyt. Szeretnélek hát meghívni magamhoz, hogy ezt megünnepeljük egy finom ebéddel.
Üdv: Rigó koma”
De a csiga sem volt ám buta! Jól tudta, hogy a rigó fel akarja falni, ezért esze ágában sem volt elmenni erre az ebédre. Viszont egy szívélyes meghívást nem illendő visszautasítani….
Így hát igazán nem tudta, mit is tehetne.
– Talán lemondhatnám – morfondírozott magában – de nekem sem esne jól, ha valakit meghívok ebédre, és az nem jön el.
Aztán remek ötlete támadt. Meg is írta gyorsan levélben, hogy sajnos, már más ebédre hivatalos, ezért nagyon sajnálja ugyan, de a rigó ebédjére nem tud elmenni.
Nagyon büszke volt az ötletére, és azt hitte, hogy ezzel a dolog el van intézve. Legnagyobb meglepetésére azonban a rigó visszaüzent:
„Kedves Csiga!
Ez igazán nem lehet akadály! Kivel fogsz ebédelni? Meghívhatnád őt is hozzám, és együtt ehetnénk. Feltétlenül üzend meg, hogy ki az, és mit válaszolt a meghívásra!
Üdv: Rigó koma”
Látta a csiga, hogy a rigó rájött a turpisságra, ezért azt üzente vissza, hogy váratlan esemény közbejötte miatt, sajnos, le kellett fújni az ebédet. De most akkor mit tegyen?
– Ha elmegyek a rigóhoz, akkor megesz engem. De ha udvariatlan leszek, és azt mondom, hogy nem megyek, ….hát, akkor is megesz! – sóhajtotta bánatosan, miközben egy levelet rágcsált.
Pár napjába beletelt, mire új ötlettel állt elő. Megüzente, hogy fáj a lába, és ezért nem tud felmenni annak a magas hegynek a tetejére, ahol a rigó lakik.
Ez volt az, amit nem kellett volna! A rigó nyomban visszaüzent egy levélben, hogy semmi baj, majd akkor ő eljön a csigához beteglátogatóba. Szegény csiga, most már hiába bizonygatta, hogy semmi komoly baja nincs a lábának, csak egy kicsit megrándult, a madár ragaszkodott hozzá, hogy meglátogatja.
– Jaj, jaj, most mit tegyek? – sápadt el a csiga.
– A rigó biztosan azért jön, hogy megegyen.
Jött is másnap a rigó, a legszebb fekete öltönyét vette fel a látogatás tiszteletére.
– Szia, Csiga koma! Jobban van már a lábad? – kérdezte a madár.
– Hát, ezt igazán nem mondhatom, Rigó koma – válaszolta a csiga.
– Na, mutasd csak! De hát neked nincs is lábad! – állapította meg döbbenten a rigó.
– Állj csak fel, kérlek, járj egy kicsikét! Hadd nézzem meg, milyen állapotban vagy!
Hát most mit tegyen? Soha életében nem járt még lassan! Most mégis felállt a székről, és ahelyett, hogy elcikázott volna, lassan döcögve csusszant az ajtó felé. Amint a rigó meglátta ezt a kínszenvedést, felkapta a karmaival, és visszatette az ágyba. Gondosan bekötözte a fájós haslábat, főzött teát, majd jobbulást kívánt, és hazament.
Hogy a rigónak miért esett meg a szíve a betegséget színlelő csigán, és miért próbálta meggyógyítani ahelyett, hogy, mint minden normális rigó, megette volna, azt még ma sem tudjuk.
De az biztos, hogy a csigának lelkiismeret-furdalása volt, amiért ily módon becsapta a szegény rigót. Félelmében, hogy kiderül a csalárdsága, még hosszú ideig lassan járt, s úgy megszokta, hogy teljesen eltunyult. Ma már, ha akarna, sem tudna ide- oda cikázni.
Ha a csiga a rigót be nem csapta volna, az én mesém is tovább tartott volna! Vagy még eddig sem!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: