Lipcsei Tímea: Ki a hős?

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város. Városkának közepén egy gazdaság, ahol mindenféle állat él. Közöttük is egy kis póni, akit gyorsasága miatt Villámnak hívtak.
A pónit nagyon nem szerették az állatok. A baromfiak azért, mert a kis póni sose nézett a lába elé, és féltek, hogy összetapossa őket. A birkák mindenkire nagyon irigyek voltak, és most ezt érezte Villám is, a hosszú farka és a dús sörénye miatt. A kecske sem tartott vele barátságot, mert azt vette észre, hogy az emberek nagyobb tiszteletben tartották az ifjú pónit, mint őt. A rázúduló ellenszenvet érezte Villám is. De szerencsére ott volt neki Cincin, a kisegér, akit ugyanúgy kiközösítettek a tanyán lakó állatok. A legtöbben barát helyett finom csemegét láttak benne. Ez a két barát csak egymásra számíthatott a tanyán.                      Teltek múltak az idők, és egy tavaszi délutánon, mikor a legszebben sütött a nap, az állatok összegyűltek a pajta mögött.  Amikor már minden állat odaért, Dölyfi, a kecske már el is kezdte, amit régóta mondani akart a társainak.
– Barátaim, én már nagyon régen észrevettem, hogy a lovak mindig is az ellenségeink voltak! Emlékeztek, amikor futóversenyt rendeztünk a lovakkal, és véletlenül neki rohantam a meggyfának?                                                                                                                                 – Igen, igen, emlékszünk – mondták kórusban az állatok. Dölyfi folytatta: – A lovak persze kinevettek engem, és elügettek. Na, az nekem nagyon rosszul esett! Cirmi is elkezdte:
– Mikor Csahos engem megkergetett, és beleestem a vályúba, minden ló engem csúfolt, hogy „Nyuszika, nyuszika…” Azóta nem békülök a lovakkal, ezért haragszom Villámra is.
– Szerintem nem kellene ilyeneknek lennetek! – szólalt meg Cincin. Lehet, hogy azok a lovak nem viselkedtek szépen, de Villám nem olyan, mint ők. Én sem vagyok boldog, ha a tyúkok, meg a baromfiak mindig csak finom csemegének néznek. De az állatok nem törődtek a kisegér szavaival, és úgy döntöttek többé nem szólnak sem Villámhoz, sem Cincinhez.                   Telt, múlt az idő. Egy nyári napon nagy vihar közeledett, dörgött az ég, amitől az állatok nagyon megijedtek. Dölyfi próbálkozott erősnek mutatkozni a többiek előtt és így szólt:
– Én majd a szarvammal elijesztem a nagyhangút! Minden állat Dölyfiben bízott, és szurkoltak neki. De hiába, a vihar nem ijedt meg Dölyfitől. Míg a kiskecske próbálkozott, Villám és Cincin kevésbé hangos, védett helyen nézték a vihart.
– Szaladjunk a pajtába! – kiabálta túl a villámlást Cirmi. Az eső eleredt, a vihar felerősödött, a pajtában az állatok egyre jobban féltek. Összebújtak, hogy félelmüket enyhítsék. Egyik dörgés a másik után következett. Villámék számára is ijesztő volt. De amit ezután láttak, az még félelmetesebbnek tűnt. A villám belecsapott az egyik fába, és az rádőlt a pajtára. Az épület lángra lobbant, és a pajta tetejét már nyaldosták is a lángok. A pajtából menekültek volna az állatok, de az ajtó beszorult. Villám nem tétovázott. Kipattant a védett zugból és már ott is termett a pajta ajtajánál. Nekirugaszkodott, és a két hátsó lábával rúgott egy jó nagyot. Ezt többször is megismételte, mire engedett az ajtó és sikerült kinyitni. A bent lévő állatok alig láttak a füsttől és a félelemtől, de Villám gyorsan kiterelgette őket:
– Erre gyertek, gyorsan- mondta nekik-, mutatok egy biztonságos zugot! Azzal az előbbi helyére mutatva, elvezette a többi állatot.
Másnap mindenki a két kiközösített hőst ünnepelte és hogy, hogy nem, az ünneplők között, még Dölyfi, a kiskecske is ott volt. Mindenki bevallotta, hogy Cincinnek igaza volt. Bocsánatot kértek az állatok Villámtól és a kisegértől. Azóta is jó barátságban élnek.
Itt a vége, fuss el véle!

Reklámok

Lipcsei Tímea: Ki a hős?” bejegyzéshez 10 hozzászólás

Új írása

  1. Nagyon szépen, részletesen fogalmaz az író. Jól megismerhetjük a szereplőket, szépen jellemzi őket. Ügyesen tükrözi a mese a tulajdonságokat, bemutatja az emberismeret nehézségeit, kiemeli és hangsúlyozza a barátságot és annak fontosságát. Szerintem nagyon aranyos mese.

  2. Csak gratulálni tudok az írónak. Nagyon tetszik a mese, elolvastam a kisfiamnak is, akinek szintén tetszett. Nagyon jó, hogy gyermekszemmel mutat be egy elég komoly problémát. Ezt a mesét nem csak gyerekeknek kellene olvasni, hanem felnőtteknek is. Komoly, mégis a mesék jellemző vonásait lehet felfedezni az írásban.

  3. Nekem Is nagyon tetszik ez a mese. A címe nagyon fraapáns, hiszen nem is gondoltam volna, hogy állatmesét fogok olvasni. Gondolom a mese írója nagyon szereti az állatokat, azok közül is valószínű, hogy a ló a kedvenc állata, mivel ő a főhős. Nagyon ügyesen vezeti a cselekmény szálait. Az állatokon keresztül nagyon ügyesen mutatja be az emberi tulajdonságokat.

  4. Nagyon tetszik ez a kis mese. Tanulságos, tökéletesen szemlélteti az előítéletességet, azt,hogy sajnos napjainkban már megismerés nélkül is véleményt, ítéletet alkotunk. És ahhoz, hogy ezt egy gyermek szemléteti egy mesén keresztül, csak gratulálni tudok.

  5. Csatlakozni szeretnék az előttem szólókhoz. Nagyon tanulságos mesét olvashattunk. Nagyon tetszett. Tetszenek az időbeni visszautalások, nagyon jók a szereplők nevei is. Ahogy azt már olvashattuk a többi hozzászólásban, napjaink egyik leggyakoribb problámájára, az előítéletességre vetít rá ez a kis mese. A tartalomból, valamint a mese értelemzéséből is észre lehet venni, hogy az író hogyan, milyen éretten gondolkodik a világról, az emberi kapcsolatokról. Gratulálok!!!!

  6. Igazán aranyos mese, amely nagyon tanulságos! A gyermekekhez közel álló formában, az állatok világába vetítve, hívja fel a figyelmet egy egyre növekvő társadalmi problémára, ami már kis gyermekkorban is előfordul: Arra, hogy nem szabad előítéletek alapján, a személyiséget nem ismerve, lebecsülni másokat.
    Nagyon tetszik a mese választékos szóhasználata!

  7. Én apaként figyeltem a mese alakulását, melyben folyamatosan alakultak és változtak a szálak.Nagyon tetszett,ahogy többször olvasva mindig valami kis szösszenetet változtatni kellett a mesében.Így formálódott a mese története, mely szerintem rendkívül tanulságosra sikeredett.

  8. Több mesét olvasva , nekem ez a mese azért tetszett, mert nagyon jól kidomborította az emberek természetét, amivel mindig küzdeni kényszerülünk.

  9. Az állatvilágba bevezetve találkozhatunk azokkal az emberi tulajdonságokkal, amivel a minden napunkban megbirkózunk, és észre sem vesszük, milyen apró dolgon múlik egy barátság.Ezt egy állatmesében megjeleníteni, nem kis munka.Szerintem nagyon tanulságos mese.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: