Madarász Csaba: A kótyagos cserebogár

Az Üveghegyen innen, a Gyémánthegyen túl, volt egy csupa zöld és csupa kerek erdő. Ennek a csupa zöld és csupa kerek erdőnek a szélén élt népes családjával a kis cserebogár, a postás, akit mindenki csak Cseri Bogiként ismert.
Egy szép napsütéses, de igencsak hideg téli napon, a mi Bogink komoly feladatot kapott Morgó Richárdtól, az erdő királyától, aki egy marcona barnamedve volt. Három meghívót kellett kézbesítenie az idei évben megrendezésre került erdei versenyek nyerteseinek, melyből megtudhatják, hogy ők lettek az első helyezettek és a karácsonyi ünnepségen kapják meg a jutalmukat. Bogi nagy megtiszteltetésnek vette, hogy rábízták ezt a fontos feladatot és átszellemült ábrázattal elindult, hogy teljesítse a nagy küldetést. A levelek címzettjei egytől egyig fenevadak voltak… legalább is Bogi szerint, azonban még a félelem sem tántorította el attól, hogy véghezvigye a rábízott kézbesítést. Úgy gondolta, hogy előbb a hozzá legközelebb lakó nyertest, a Farkast fogja felkeresni. Amikor átadta a levelet, a Farkas izgatottan bontotta ki és félhangosan olvasni kezdte. A levélben az állt, hogy az erdő nevében gratulál neki a Király, amiért az idei évben ő nyerte meg a banánevő versenyt. A Farkas őszintén szólva nem tudta, hogy mit is gondoljon zavarodottságában, tekintve, hogy soha életében nem evett meg még csak egy fia banánt sem, sőt, még allergiás is a szagára. Bogi mit sem törődve a fél fülével hallottakkal és a fenevad bárgyú arckifejezésével, sietve folytatta az útját a Pumához. Szerencsére ő sem lakott túl messze, de az idő már így is szorította a mi Boginkat, úgyhogy iparkodnia kellett, hogy a korai sötétedés előtt még a harmadik levél is gazdára találjon. Viszont, ne szaladjunk annyira előre, hiszen a Pumának is át kellett adnia a küldeményt. Szegény jószág, amilyen félelmetes volt Bogi számára a találkozás, annyira nevetséges volt azzal a buta tekintetével a fenevad, amikor a levélbe beleolvasott. Boginak arra már nem volt ideje, hogy kiderítse, mi is az oka az állat meglepődésének, hiszen sietnie kellett, mert a Gorilla bizony igen messze lakott és a sötétedés előtt mindenképp haza kellett érnie, mert a cserebogarak sem sötétben, sem a nagy hidegben nem tudnak repülni, a levegő pedig csak hűlt és hűlt, egyre jobban. Mikor Bogi odaért és óvatosan bekopogtatott a Gorilla szinte rögtön ajtót nyitott és barátságos arccal betessékelte a félelemtől és a hidegtől kissé már reszkető cserebogarat. Meg sem lepődött, mikor átvette a levelet és látta rajta a feladót, ugyanis biztos volt benne, hogy a versenyen ő nyert, ahogy eddig minden évben. Gyorsan kibontotta és diadalittasan elkezdte olvasni: „Tisztelt Versenyző! Én, mint az Erdő Királya, örömmel értesítem, hogy Ön nyerte meg a Leghalkabban járó állatok versenyét! Gratulálok az Erdő nevében! A díj, a karácsonyi műsor alkalmából kerül átadásra, melyre sok szeretettel várjuk december 24.-én!” – Én?! – kiáltott fel meglepődve a Gorilla – talán a leghangosabban járó állat díját nyerhettem volna el, de én semmi ilyesmin nem vettem részt! Csakis a banánevő versenyre szoktam benevezni minden évben. Hmmm.. Nem lehet, hogy ez a levél nem is nekem szól?! – kérdezte zavartan a kis cserebogarat. Bogi ijedt szemekkel próbálta kibogarászni a címzettet a borítékon, de az írás kissé már elmosódott volt. Ettől függetlenül, azért ki tudta venni a betűket, amik lassan összeálltak a fejében, ahogy ez az egész rémtörténet is kezdett kirajzolódni piciny fejecskéjében. Tehát, ezen a borítékon az állt, hogy „PUMA”, vagyis ezt neki kellett volna átadnia. Igen ám, de akkor ki kapta a Gorilla levelét?! Tűnődött egy darabig, aztán hirtelen eszébe jutott valami… a Farkas méltatlankodása a banánevő versenyen elért első helyezésével kapcsolatban! – Már értem. – mondta elhaló hangon, szemét lesütve, kis kezecskéit tördelve a mi kis cserebogarunk. – Bocsáss meg nekem Gorilla! A nagy sietségben és izgalomban nem vettem észre, hogy a Farkasnak a te leveledet, a Pumának a Farkas levelét, neked pedig a Pumának szánt küldeményt adtam.. végtelenül szégyellem magam! Fogalmam sincs, hogy tehetném jóvá! Ha kiderül a tévedésem, Morgó Richárd egész biztos, hogy nem engedi többé, hogy az Erdő postásaként dolgozzak. Akkor pedig minden hiába volt – mondta megtörten Bogi és esdeklően nézett a fenevadra. A Gorilla azonban így szólt: – Mindegyikőnkkel megeshet, hogy tévedünk! Megértem, hogy a rád bízott nem mindennapi feladat és a csípős hideg, na meg a sietség a sötétedés miatt, kissé kótyagossá tett, de ha teljesítesz három próbát, megígérem neked, hogy kihúzlak a pácból! Szegény kis Bogi eddig is nagyon félt, de amikor meghallotta, hogy három próba is vár rá, minden ízében reszketni kezdett. –Szóval – mondta a Gorilla jelentőségteljesen – a feladatok a következők: járj az erdőben a leghalkabban, ordíts a leghangosabban és edd meg a legtöbb banánt! Annyit könnyítésképpen, hogy a megoldáshoz bárkinek a segítségét igénybe veheted. – Na, most aztán, nekem végem! – gondolta a kis cserebogár. Azonban nem olyan bogárból faragták őt, hogy feladja már a legelején! Azonnal a megoldáson kezdte törni apró fejecskéjét és az agya csak úgy kattogott közben. Nem is telt el fél óra, mikor felderülve közölte a Gorillával, hogy megoldotta a feladatot. – Miután bárki segítségét igénybe vehettem, ezért a megoldásom a következő: a banánevő, a leghalkabban járó és a leghangosabban ordító verseny győztesei, vagyis a Farkas, a Puma és te kedves Gorilla már megoldottátok helyettem ezeket a feladatokat, így nekem már nincs dolgom ez ügyben, minthogy rátok hivatkozom. – mondta Bogi és közben bátor, csillogó szemekkel nézett a fenevadra. Tetszett a Gorillának a frappáns válasz, és tüstént a szívébe zárta ezt a kis apró, de mégis oly nagyszívű bogárkát. Mind eközben fekete sötétség borult az erdőre, a kis cserebogár újra reszketni kezdett, hiszen a sötétben tájékozódni nem igen tud, apró szárnyacskáit pedig a nagy hidegben már nem tudja használni. A Gorilla azonnal cselekedett. Gyengéden markába vette Bogit, majd sietve hazavitte a kis postást, akiért a családja bizony már nagyon aggódott. Aztán ígéretéhez híven kicserélte a leveleket, így aznap este már mindenki a saját meghívójának örülhetett. Az idei év  karácsonyi műsorán pedig kiosztottak még egy díjat, méghozzá az év postása címet, melyet a mi kis Cseri Bogink kapott az állatok egybehangzó szavazata alapján. A kisbogár boldogsága leírhatatlan volt!
Így ért véget az izgalomtól és a hidegtől kissé kótyagos Bogi, a kis cserebogár története, aki  máig is a csupa zöld és csupa kerek erdő – most már kitüntetett- postása. Ha nem hiszitek, járjatok utána!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: