Nyaka Bálint: A kígyó, a róka és a bari

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kígyó, de nem az a megszokott gonosz, sunyi, ravasz, hanem egy kedves, gondos, okos kígyó. Na, ez a kedves, gondos és okos kígyó ment, mendegélt, és találkozott egy pityergő rókával. Ez a róka azonban nem az a szokványos róka volt, amelyik ravasz és gonosz, hanem egy  kedves, gyámoltalan róka, amelyik most ott sírt a fűzfa alatt.
– Mi a baj?- kérdezi a kígyó.
– A bari kicsúfolt – szipogta a róka.
– Mit mondott?
– Azt mondta, hogy ronda rozsdás a bundám.
– Nyugodj meg, nincs semmi baj. A te bundád is van olyan szép, mint az övé! –vigasztalta a kígyó.
Ekkor arra ment a bari és csúfolódóan odaszólt:
– Mi van rozsdaszőr, és te lábatlan, finom a por? Az én bundám a legszebb a földön.
Erre a szegény róka megint elpityeredett, a kígyó pedig mélyen hallgatott. A bari pedig elégedetten elsétált.
– Nincs semmi baj! – mondta a kígyó, akit jócskán feldühített a bari.
– Lehet, hogy tényleg igaza van, végül is az én szőröm valóban foltos.
– Nem, kicsit sincs igaza, a te szőrödnek is megvan az értelme.
– Ebben igazad lehet – gondolkozott el a róka
Ekkor letört ágak zaját hallották. Jöttek a vadászok. A róka könnyedén elrejtőzött a sűrűben „rozsdabundája˝ segítségével, a kígyó pedig „lábak híján” könnyedén becsusszant egy kő alá.
– Igazad van, vagyok olyan jó, mint a bari! – lelkesedett a róka.
Egy kis idő után nagy bégetést hallottak: a bari volt az, akit „szép fehér bundája˝ miatt elkaptak a vadászok. Meg akarták megmenteni, de a vadászok puskáival nem szállhattak szembe.
Pár nap múlva a róka és a kígyó a vadászkunyhó mellett ment el, egyszer csak a róka észrevett valakit. Odament hozzá és ezt kérdezte:
– Ki vagy te? Még nem láttalak errefelé.
– Én vagyok a bari – mondta pityeregve.
– És mért sírsz?
– Azért, mert megnyírtak, elvesztettem a szép fehér bundámat.
– Nem baj, ilyen előfordult már más birkával is. Ne búsulj, majd visszanő!
– Biztos?
– Igen, biztos.
– Teljesen biztos?
– Teljesen biztos.
– Kérlek, szabadítsatok ki!
– Rendben.
Ekkor a róka könnyedén kinyitotta szájával a reteszt, és a bari szabad lett, de nem csak szabad, hanem olyan, mint a többi kedves, szerény, megszokott bárány.
A bárány ekkor félszegen megszólalt:
– Bocsánat a sok rosszért, most már belátom, hogy vagytok olyan jók, mint én, sőt még talán jobbak is. Leszünk barátok?
– Igen! – mondta a róka mosolyogva.
Azért íródott ez a kis mese, hogy elmondja, mindenki Isten teremtménye, Istennek mindannyiunkkal célja van. El kell fogadnunk magunkat és másokat olyannak, amilyenek vagyunk, mert ő mindenkit olyannak teremtett, amilyennek lennünk kell.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: