Pomázi Lilla: A meseíró verseny

Az Óperenciás-tengeren is túl, Mesevárosban élt két lány. A fiatalabbat Gabinak, az idősebbet Tamarának hívták. Egy nap a polgármester meseíró versenyt hirdetett a városban. A díj egy aranykönyv volt.
Gabi és Tamara elhatározták, hogy írnak egy jó mesét, mert nagyon szerették volna, hogy az övék legyen az aranykönyv.
Tamara gondolkodott, gondolkodott, de nem jutott eszébe semmi.
– Gabi, mondj már egy jó ötletet!
– Bárcsak mondhatnék, de nekem sem jutott eszembe még semmi jó!
Addig-addig gondolkoztak, hogy egyszer csak Gabi felkiáltott:
– Megvan! Alíz Csodaországban.
– Jaj, ne! Azt már olvastam valahol.
Ezután Tamarának támadt egy ötlete: A kis gömböc.
Ám nem jutott eszébe, hogy már ez a mese is létezik, csak ment a saját feje után.
Ezalatt Gabi is kitalálta a saját meséjét: A kis piros madár és a róka. El is kezdte írni:
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis piros madár. Az erdőben repkedett boldogan, amikor nekirepült egy fának. Szegény leesett, és eltörött a szárnya. Elkezdett kiabálni:
– Segítség! Segítség!
De nem jött senki. Egyszer csak arra ment a róka, éppen a horgászat után. Észrevette a csöpp madarat.
– Szerencséd van, hogy jóllaktam, máskülönben megettelek volna! – mondja neki.
– Na, mutasd, merre laksz, majd hazaviszlek!
– Egyenesen, aztán jobbra, s ott lakom a nagy tölgyfán a fészekben – mondta a kis madárka.
A róka hazavitte a kis piros madarat.
– Nagyon szépen köszönöm! – köszönte meg illendően a madárka, majd megkérdezte:
– Te, róka, nem akarsz a legjobb barátom lenni?
– Jól van, majd holnap benézek, hátha addig jobban leszel.
Így is volt. A kis madár jobban lett, a róka pedig jó barátja lett. Még máig is élnek, ha meg nem haltak.
– Na, jól van, akkor holnap Tamarával elviszem a meséket a polgármesteri hivatalba – gondolta Gabi.
Így is tett. Aztán várták izgatottan az eredményhirdetést.
Gabi meséje lett a legjobb, csak az volt a baj, hogy kicsit rövidnek találták. Azt mondta a polgármester, hogy ha ír még egy részt a történethez, akkor övé lesz az aranykönyv, és még a meséjét is kiadják egy könyvben.
De Gabi hiába törte a fejét, semmi okosat nem tudott kitalálni, hogy hosszabb legyen a meséje. Így hát nem az ő meséje került bele a könyvbe, hanem az enyém.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s