Radeczki Laura: Karácsonyi csoda

Jajj, de várom a karácsonyt! Igaz, hogy még csak november vége van, de már nem bírok magammal.
Háromszor újra írtam, hogy mit szeretnék, mert mindig változott. Ez állt a listámon: kutya, napló, meleg karácsonyi pulcsi. Ezeket írtam utoljára. Amikor oda adtam Anyukámnak a listámat meglátta, hogy kutyát szeretnék és azt mondta:
– Szó sem lehet róla.
– De miért Anya? – kérdeztem.
– Társasházban nem lehet kutyát tartani kislányom. Egyszer majd te is megérted.
– Légy szíves Anya!- szóltam.
– Nem lesz és kész. – mondta mérgesen.
Párhéttel később megint szóba hoztam ezt az állat témát, csak most Apánál.
– Apa, lehet háziállatunk?- kérdeztem izgatottan.
– Anya mit mondott?
– Hát azt… hogy persze. –mondtam.
– Szóval akkor nemet mondott. – felelte Apa.
– Megeshet.
Ezzel vége is lett a beszélgetésnek.
Másnap iskola után a kisállat kereskedésbe elmentem megnézni a kutyákat. Megláttam egy nagyon aranyosat és odafutottam hozzá. Simogattam egy ideig majd a néni mutatott másik állatot is. Láttam halakat, hörcsögöt és még sok más állatot is. Jajj azok is nagyon megtetszettek. Ránéztem az órámra láttam, hogy mindjárt 4 óra és még tanulnom kell. Gyorsan haza indultam. Előtte vettettem még egy pillantást az állatkákra. Köszöntem a kis állatkereskedéses néninek és elhagytam az üzletet.
Napokkal később hétvégén elmentünk a tesóimmal sétálni. Amikor kimentünk a házból láttuk, hogy minden tiszta fehér. Felkiáltottam:
– Leesett a hó. Hurrá!
– Építsünk hóembert. – mondta tesóm.
– Meg hógolyózzunk. – mondta a másik tesóm.
Én csak helyesen belógattam.
Miután kifáradtunk felmentünk a házba és Anya meleg teával fogadott minket. Bele szürcsöltünk. Kicsit meleg volt és jól elégettük a nyelvünket.
Majd elkezdet csinálni a karácsonyi rajzocskáimat a családomnak. Mindenkinek mást rajzoltam valakinek karácsonyfát, valakinek télapót, próbáltam. Meglehetősen jól sikerültek.
Karácsony napján mindenki nagyon furcsán viselkedett. Kíváncsi voltam kitől mit kapok.
Eljött a várva várt nap a Karácsony este. Alig bírtam elaludni, annyira izgatott voltam. Másnap reggel mondja Apa:
–    Gyertek gyerekek jött a Jézuska.
Egyből fölkeltünk, gyorsan öltöztünk és utána oda álltunk a fához. Neki kezdtünk az éneknek. Utána átadtam az ajándékot, amit én csináltam a szüleinek és a testvéreimnek. Szerintem nagyon örültek neki, mert én saját kezemmel csináltam. Később azt látjuk, hogy az egyik ajándék mozog. Odalépünk hozzá, kinyitjuk és látjuk, hogy egy kutya bújik ki belőle. Mind a hárman nagyon meglepődtünk. Ez az én karácsonyi csodám.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: