Rónay Adél: Tanszerek

Murai Paulina egy 10 év körüli, vállig érő, sötétbarna hajú, barna szemű lány. Nem egy vékony alkat, ezért tesiből sem jó. Sokan kiközösítik őt,˝fő ellensége ˝Ács  Laura, egy nagyon  szép, göndör, szőke  hajú, égkék  szemű lány, aki karcsú és csinos. Paulinának volt egy barátnője, Zsuzsi. Ő mindig kedves és megértő volt hozzá.                Egy borús, ködös novemberi reggelen Paulina az iskolába igyekezett: hátán nehéz, tömött táska, kezében tornazsák. Arca kipirult a hidegtől. Keserűen arra gondolt:˝-Jaj, ne,első óránk tesi…. utálom….kár, hogy olyan rossz vagyok belőle….˝  Miközben így elmélkedett, már  be is ért a suliba. Rosszkedvűen haladt az öltöző felé. Némán, sietve magára kapta a tesiruháját. A következő pillanatban  már a sportcsarnokban álldogált. Megvolt a tornasor, jelentés, és a tanár mindenkinek osztott labdát,és kiadta a parancsot:
– Labdavezetéssel futás, kerüljétek a bólyákat!- És Paulina nekiindult, ám a labda mindig elgurult.
– Már megint elgurult?! Mintha direkt csinálná!- mérgelődött a lány.- Aj,ez a haszontalan!- így tartott ez egy ideig, aztán pihenőt tartottak, amíg valakik segítettek berendezni az akadálypályát. Paulina kifulladva huppant a padra.
– Na végre! Épp ideje volt, hogy abbahagyd ezt, tudod, milyen fájdalmas, hogy egyfolytában a földhöz  püfölsz?!- méltatlankodott egy hang.
– Ki…. ki volt ez? – csodálkozott a lány.
– Hát én!
– Micsoda? Ki?
– Esetleg nézz a lábad elé!- mondta a hang. Paulina meg lenézett.
– A…a labda? Na, jó,ki szórakozik velem? Ez nem vicces!
– Nem szórakozok. Komolyan beszélek!-kiáltotta a labda türelmetlenül.
– Oké…,tegyük fel,hogy beszélsz! De hogyan? Nem látom, hogy lenne szád – emelte magasba a labdát a lány.
– Nem ez a lényeg! …Szóval egyezséget szeretnék kötni veled. Te óvatosabban bánsz velem, én meg szépen megcsinálom a feladatot!
-Rendben van- egyezett bele Paulina. És így is lett. A lány ügyelt, hogy gyengébben bánjon a labdával,a tornaszer meg gyönyörűen csinálta a feladatokat. Sőt! A tanár még meg is dicsérte Paulinát!
-Ilyen is régen történt velem….- mosolygott  magában .
Szünetben a lány el akarta mondani ezt a dolgot a barátnőjének, Zsuzsinak.  Zsuzsi  először megnézte Paulinát, hogy lázas-e, de amikor Paulina tovább  erősködött,Zsuzsi kinevette, és így kiáltott:
– Háháháá! Ez nevetséges! Beszélő labda?! Nem akarok ilyen hülye barátnőt!- azzal vihogva faképnél hagyta a csalódott Paulinát.
– Ez hihetetlen…pár  perce még a barátnőm volt, most meg az ellenségemmel együtt járkál és röhögcsél! ÁRULÓ!!!-Paulina ökölbe szorított kézzel nézte, hogy a máskor oly kedves Zsuzsi most összeállt Laurával.
S pár perc múlva már az egész osztály tudta ezt a pletykát. Nemsokára mindenki a ˝beszélő labdával˝cukkolta szerencsétlen lányt.
Egy napon új lány jött az osztályba. Göndör, vörös haja, enyhén szeplős arca s nagy, aranybarna szeme van, és elég csendes fajta. Mikor neki is elmondták a pletykát, csendesen így szólt Paulinához:
-Én hiszek neked.
– Na, még egy hülye az osztályban!- kiáltották a többiek, aztán otthagyták őket.
– Te…hiszel nekem?- lepődött meg Paulina.
– Tudod, én a saját táskámmal jártam ugyanígy, és ő elmondta, hogy titokban minden tanszer tud beszélni- mesélte az új lány, akit Lizának hívtak.
– Jé…de érdekes…De tudod mit? Leszünk barátnők?- ajánlotta Paulina.
– Igen! És ez a dolog legyen a mi titkunk!- kacsintott Liza.
És attól a naptól kezdve a két lány örök barátságot kötött. Minden nap beszélgettek a tanszereikkel. Mit érdekelték őket a többiek, akik csúfolták őket, hisz ott voltak ők egymásnak! S Paulina kötött még egyezségeket, például: megígérte a ceruzáknak, hogy mindig kihegyezi, rendben tartja őket, a ceruzák cserébe maguktól helyes eredményt írtak a könyvbe, meg megígérte a radírnak, hogy nem firkálja össze és tisztán tartja, cserébe az magától kiradírozza a hibákat, amiket a lány nem vesz észre, stb…
S hogy el ne felejtsem, a ˝rosszak˝ is megkapták méltó büntetésüket: akik  piszkálták őket, jól meg lettek leckéztetve: a ceruzáik átírták rosszra házi feladatukat, és olykor  néhány tankönyv bepakolás után kiugrott a táskából, hogy másnap hiányos legyen a felszerelése az illetőnek.(Még az ellenőrző is beleegyezett, hogy legyen benne pár beírás…)
Paulina és Liza meg boldogan éltek barátságban, s bizony, nagyon megbecsülték az eszközeiket, tanszereiket.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s