Tabajdi Anna Borbála: Mese a fűszálról

Valahol messze innen, volt egy szép rét, és annak a közepén volt egy gyönyörű virág. Minden napfelkeltekor csodás ruhát öltött magára. Hol fehéret, hol sárgát, hol pirosat.
Széles e határon ő volt a legszebb. Csak fű volt körülötte, és homok, meg pár magányos fa.
Egy napon – éppen mellette – egy kicsiny fűszál kidugta fejét a földből. Még fel sem ocsúdott álmából, mikor nyers és éles hangot hallott maga fölött.
– Te meg mit keresel itt? – kérdezte öntelten a virág.
– Ma látok először napvilágot – felelte meglepetten a zsenge fűszál, majd így folytatta – meg kell mondjam, elég furcsa fogadtatás az ilyen.
– Csak hogy tudd – szólt a virág –, én vagyok itt az úr, a legpompásabb növény, tehát én parancsolok.
Nagyon elszomorodott a kis fűszál, de nem szólt semmit.
Teltek a napok…
Összeszoktak valamennyire. De a virág napról napra elviselhetetlenebb lett. Folyton becsmérelt, a fűszál minden tettébe, szavába belekötött. A fűszál pedig szépen lassan cseperedett, egyre zöldebb és erősebb lett. A virág meg csak gyönyörködött minden nap szép ruháiban, csak illegett-billegett, parancsolgatott, de semmi haszna nem volt. Az egyik magányos fa óvta a széltől és árnyékot tartott neki, ha tűzött a nap. A fűszál meg tűrte, tűrte a sok sértést, kötekedést. Emiatt hamar legyengült – szegény. Aztán megint erőt vett, és elölről kezdődött az egész.
Egyszer csak beköszöntött az ősz, és egyre hűvösebb lett. Ehhez a fű már hozzászokott, meg se kottyant neki. Ellenben a virág… Ő törékeny volt és érzékeny.
Majd leesett az első hó, beköszöntött a zord tél. Vége lett a jó világnak! A virág ki sem látszott a hó alól, lehulltak szirmai, és csak egy csupasz kóró maradt belőle. Keserű három hónap következett törékeny életben. A fű elég erős volt hozzá, hogy kihúzza a telet, szemben a virággal, aki gyenge maradt, és már szinte haldokolt.
– Segíts! – nyöszörgött rémülten.
A fűszál szánakozva nézett a virágra, aki már csak árnyéka volt önmagának. Nyers és kíméletlen hangja elveszett, s most halkan hebegett a fűszál felé:
– Bocsáss meg nekem!
A fűszál visszaemlékezett a közös életükre:
– Egész életében csak szidott, és parancsolgatott, csak magával volt elfoglalva. Most, mikor bajban van, rájött, hogy vétkezett. De legalább belátta!
És boldogság töltötte el a kis fűszálat.
– Itt az esély, talán most! Lehet, hogy sok rosszat tett, de én megbocsátok, mert én más vagyok!
Adott neki vizet, életet lehelt belé. A virág egy utolsó pillanatra magához tért, és halkan ennyit suttogott:
– Köszönöm! Sohasem foglak elfelejteni!
Ekkor besüppedt a föld a súlyos és sűrű hó miatt, és eltemette a virágot a jég és a sár. Még egy utolsó mosoly látszódott a virág elgyötört arcán, majd végleg eltűnt a vaskos hótömeg alatt…

Olvadt a hó, felcsendült az első zöldike éneke. Nyílni kezdtek a hóvirágok. A nap enyhe meleget árasztott a földre. Tavaszodott. A fűszál szomorú és levert volt, nem tudott már örülni a tavasznak. Hiányzott neki a színes, gyönyörű teremtmény, aki ugyan mindig beárnyékolta napjait.
Egyszer különös dologra lett figyelmes… Egy apró kis hajtás ragyogott fel a föld öléből. Teljesen olyan volt, mint a régi virág, aki annyit kínozta!
– Szia! – köszöntötte bizonytalanul a fűszál.
– Szia! – mosolygott vissza a kis virág barátságosan. – Ugye te fogsz majd vigyázni rám, amíg megnövök?
A fűszál is elmosolyodott, majd így felelt:
– Igen, én fogok vigyázni rád. Sőt, sokat fogok mesélni neked egy nagyon kedves virágról, aki egykor itt élt!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: