Tánczos Bernadett: Sarki fény

-Ez nem lehet igaz!- állt fel Kiss Jennifer a teleszkóptól. Éppen az Anktartiszon végzett három kutatótársával megfigyeléseket a lehulló napgömbökről. Szerencsére ez a jelenség nem jelent veszélyt az emberiségre, és az osztályelső, csillagászatért rajongó lányokat a gimnázium egy olyan felfedező úttal ajándékozta meg, melynek során saját maguk kutathatták az égboltot.
-Mi a baj?- lépett Móni Jenni mellé.
-Gyere és nézd meg!- állt félre a lány a csillagvizsgáló eszköztől. A barátnője leguggolt mellé és óvatosan a lencse elé emelte a szemét. Pár percig az eget kémlelte majd felegyenesedett. Mindig vidám és mosolygós arca most komoly volt meg vészjósló.
-Hűha- csak ennyit tudott először mondani. -Ezek a naprészecskék nagyobbak mint bármikor máskor! Hát ezért lett egyre vakítóbb a sarki fény az utóbbi időben?
– Bizony – helyeselt Jennifer. -Azt is észrevetted, hogy milyen közel vannak a Földhöz!? De nem volt ideje folytatni, beszaladt a sátorba, mert a telefon már hosszú percek óta vészjóslóan csengett. Virág volt az, aki szintén is részt vett a kutatáson negyedik társukkal, Mírával együtt. Ma éppen nem voltak a táborban, mert erre a napra megosztották a munkákat egymás között. Amíg Móni és Jenni a flereket (naprészecskéket) tanulmányozták, Míra és barátnője a Föld mágnese erejét vizsgálták.
-Szia Jennifer! Nagyon nagy baj van! A Föld mágneses ereje nagyon gyenge.- kiáltotta Virág kétségbeesetten.
– Semmi baj! Vagyis van baj , de nyugodjatok mg! Nálunk sem valami fényes a helyzet. Vagyis túl fényes, sajnos. Találkozzunk a táborhelyen fél óra múlva! Szia!- tette le  telefont és egy élesebb lencsét tett  a teleszkópja elé.
Egy óra múlva már a sátorba ültek és egy-egy bögre forró csoki mellett beszélték meg a nap eseményeit.
– Nem viccelek! Kész csoda, hogy még tudunk sétálni a Föld felszínén!- barátnője beszámolója alatt Míra végig helyeslően bólogatott, így fejezte ki egyetértését.
– Mi sem töltöttük ám tétlenül a napot!- újságolta Móni, eközben Jennifer intett a többieknek, hogy kövessék.
-Tessék, nézzétek csak meg!- mutatott a teleszkópra.
-A flerek nagyon közel vannak a Földhöz!- sopánkodott Mónika miközben idegesen tördelte  bundakesztyűs kezét. Jenni hirtelen a homlokára csapott.
-Várjunk csak! Rájöttem!-kiáltott diadalittasan. – Ugye azt mondtátok, hogy a Föld mágneses erje nagyon gyenge?- nézett Virágékra. – Eddig a mágnese erő tartotta távol a flereket, de  ez  most rettenetesen meggyengült. Ráadásul extra nagyságú gömbök hullanak… Kicsi hatásszünetet kellett tartania, ugyanis teljesen megrémült saját gondolatmenetétől. –Ez az emberiség végét jelentheti!!!
– Most mihez kezdjünk?- aggódott Móni- Négy tizenhat éves gimnazista lány mégsem tudja megmenteni  Világot!  Jennifernek azonban remek ötlete támadt.
– Emlékeztek arra, amikor kémiaórán azzal a lila folyadékkal kísérleteztünk? Azt hiszem, az fel tudná erősíteni a Föld mágneses erejét- mondta.
– Gravitalizáló. Ebben biztos vagyok. Tudom, mert ebből feleltem- javította ki barátnőjét Míra.
– De hiszen ez remek! Emlékszel még a z összetételére?- lépett a lányhoz Móni.
– Igen. Ha a sejtésem nem csal, akkor még a táskámban van a recept- mondta és eltűnt a sátorban.
-Néha szerencs, hogy ez a lány ilyen rendetlen- csóválta a fejét Jennifer. Pár perc múlva Míra visszatért a sátorból és a papír mellett egy kis üvegcsét is a kezében tartott, benne a gravitalizáló vegyszerrel.
-Ez meg honnan van neked?- kérdezete Virág csodálkozva.
– Emlékeztek amikor a kémiatanárnak szülinapja volt, mi pedig kitakarítottuk  a  szertárat?- kérdezte, mire a lányok lassan bólintottak. –Akkor találtam a selejtezendő vegyszerek közöt és megtetszett a színe. Elraktam a zsebembe, gondoltam, hátha hasznát veszem valamikor és most tessék-fejezte be, majd diadalittas mosolyra húzta a száját.
– Öööö, ez nagyon jó.. de most ezt a löttyöt hogyan juttassuk el a Föld magjáig?- kérdezte Mónika. Erre a kérdésre mindannyian mélyen gondolkodóba estek.
-Nem tudom, hogy kivitelezhető-e az ötletem, de mi lenne ha a elutaznánk a Marianna- árokig, ahol egy  nagy fúróteljesítményű tengeralattjáróval alámerülnénk, aztán lefúrnánk a Föld magjáig, majd egy nagyméretű injekciós tűvel a mag belsejébe juttatnánk a gravitalizálót és ezzel megmentenénk a világot- ismertette a tervét Jennifer. Igaz, a sarki fény nem lesz többé olyan káprázatos, de az emberiség boldogan élhetne tovább. A többiek egyetértően bólogattak és bár rettentően kockázatosnak tartották a vállakozást, mindannyian belátták, hogy csak ez az egy megoldás létezik, ha nem akarják, hogy minden elpusztuljon a Föld színéről.
A nap további részét csomagolással töltötték. Repülőjegyet foglaltak a legelső Japánba induló járatra , beszéltek a kutatótársasággal, hogy elintézzék a külünleges tengeralattjáró átszállítását, végül fáradtan aludtak el a hűvös sátorban.
Másnap hajnalban már a repülőgépen ültek és a feladatokat osztották fel egymás között. Útközben már arról is  értesültek, hogy a tengeralattjáró megékezett a kívánt helyre. A Föld megmentésének napját másnap délre tűzték ki, s miközben a biztonsági ellenőrzéseket végezték, számtalan bámészkodó jött oda hozzájuk szerencsét kívánni. Miután  a vízi jármű alámerült, az izgalmuk egyre  nőtt. Hatalmas kő esett le a  szívükről, amikor elérték a Csendes-óceán fenekét, bár érezték,hogy  a neheze még hátra van.
Öt teljes napon keresztül fúrták a Földet, mire eljutottak az utolsó réteghez. Ekkor hirtelen a fúró megállt, ugyanis az utolsó kőkemény, de vékonyi rétegbe beletört a hegye.
-Ez nem lehet igaz! Van ugyan egy póthegyünk vészhelyzet esetére, de ez a fránya fúró gyakorlatilag beszorult ide!!- esett kétségbe Mónika. Minden erejüket összeszedve addig rángatták, húzták az elakadt masinát, míg az kitört a kemény rétegből. Egy gomb megnyomásával azonnal kicserélték a hegyet és újból nekiveselkedtek a nehéz feladatnak. Két óra múlva elérték a magot, Jennifer  kezébe vette az injekciós tűt, majd felvette a védőruháját. Leírhatatlanul jó érzések kavarodtak a lelkében miután befecskendezte a gravitalizálót a magba.
Egy hét múlva  már mind a négyen az újságok címlapjairól mosolyogtak a megmentett világra,  képeik  alatt a  nagybetűkkel írva:  CSODALÁNYKOK, A FANTASZTIKUS NÉGYES. Az utcákon nem tudtak többé úgy végigmenni, hogy ne ismerték volna fel őket, és ne gratuláltak volna nekik legalább százan egy nap. A kápráztató sarki fény kialvása így vont glóriát bátor alakjuk köré.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: