Várady Lilla: A KIS GESZTENYE TÖRTÉNETE

Ősz volt, ősz, a fák színesbe öltöztető ősze. Minden fa különböző színben, sötétbarna rücskös törzsben tündökölt. A legszebb azonban a fák legöregebbike, a kitudja hány éves gesztenyefa volt. Szép ágai boldogan nyúltak a magasba, rajtuk a gyönyörű barna, sárga, piros levelekkel, mintha csak a mennyországot akarták volna elérni. Pár napja a gyerekek leszedték termését, így már csak egy gesztenye maradt a fán. Ez a gesztenye nagyon magányos volt
Csak néha-néha látogattak el hozzá a szelek, kisebb-nagyobb záporok, hegyek-völgyek mezők, erdők tündérei.
Ám egy nap különleges látogatója érkezett: egy kislány. Aranybarna hajába belefújt a szél, ugrándozva közeledett a gesztenye felé. Valamit keresett. Hirtelen rávetette kutató szép szemét, és elmosolyodott. Odament, gyöngéden leszakította, aztán vidáman csengő hangon azt mondta:
-Gyere szépen! Haza viszlek a beteg kishúgomnak, elültetlek, hogy később kikelj, és örömet szerezzek neki.
A kis gesztenye bizonyára összecsapta volna kezét örömében, ha lett volna neki. Így hát a kislány hazavitte a gesztenyét, elültette az ablak alá.
A lány húga, Kata hallotta az ajtócsapódást, és felkiáltott:
-Blanka, te vagy az?
-Igen!
Ez volt a válasz.
-Van egy kis meglepetésem számodra, Kata!
-Tényleg? Jaj, de jó! És mi az? – Hallatszott a rekedt kis hang az ágy felől.
-Várjál csak, megmutatom!
Azzal odament az ablakpárkányhoz, óvatosan levette a cserepet, Kata ágyához ment, és a kezébe adta ajándékát.
A beteg elkeseredetten mondta:
-Hiszen ez csak egy üres cserép! Nem volt szép, hogy becsaptál!!! – Kata elsírta magát.
-Várj, Kata! Ebben a cserépben nem tudod, hogy milyen nagy kincs van, egy gesztenye mag. Ha sokat törődsz vele egy kis idő elteltével cserje lesz belőle, és ha még többet vársz, olyan szép gesztenyefa lesz belőle, amilyen a parkban van! Hiszen te is láttad! Onnan hoztam ezt a kis gesztenyét is, amit eltemettem ebbe a cserépbe.
-Téhényhleheg? – szipogta Kata.
-Hát persze, csak várj türelmesen!
Eközben a kisgesztenye arra készülődött, hogy kicsírázzon, ám ez nem sikerült azonnal.
„Úgy látszik még várnom kell, amíg több táplálékhoz jutok”-gondolta.
Telt-múlt az idő, és ahogy a gesztenye a föld alatt fejlődött, Blanka húga, ha ő maga nem is érezte, de gyógyult. Hamarosan a kis gesztenye szára kibújt a föld alól, nagyot nyújtózott, és amikor ez megtörtént, Kata fölállt az ágyban. Úgy érezte, hogy oda kell mennie a gesztenyéhez. Amikor odaért az immár fiatal csírához, akkorát kurjantott örömében, hogy Blanka felpattant a fotelból, sietett Katához, hogy vajon mi lehet a baj. Amikor ő is odaért, még nagyobbat kurjantott, de akkorát, hogy a kisgesztenye fölébredt legédesebb álmából.
Ez így ment tovább.
Amikor a gesztenye leveleket hajtott, újabb kurjantás.
Amikor a gesztenye kivirágzott, újabb kurjantás.
Eközben Kata csak gyógyult, és gyógyult, és gyógyult.
Mire a gesztenyéből magonc lett, Kata már olyan egészséges volt, mint a makk, bocsánat, mint a gesztenye.
Minden nap odaült a gesztenye mellé, beszélgettek, játszottak.
Amikor Kata, és Blanka már felnőttek voltak a gesztenyéből kész fa vált, és kis társakra talált.
Hogy miért? Azért, mert Blanka, és Kata faiskolát nyitott.
Itt a vége, ültesd el a gesztenyéd végre !

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: