Zakariás Cecil: Csillagszemű Hercege

Élt egyszer egy lány nem is olyan messze a szürke sziklahegyeken túl. Egy szép kastélyban lakott, ami egy gyönyörű tó mellett állt. Ez a tó olyan mélykék volt, mint az éjjeli ég, a lány szeme pedig a csillagok ragyogását idézte. Ezért hívták Csillagszeműnek.
A kastély csendes életét néha lovagi tornák pezsdítették fel. Történt egyszer, hogy az egyik viadalra egy távoli ország lovagja is ellátogatott. Úgy hírlett, az ifjú szíve olyan hideg, hogy őt mindenki csak Jéglovagnak hívja. Ez rögtön kíváncsivá tette a lányt, és érdeklődve figyelte őt versenyzés közben. Daliás külseje vajon tényleg jeges lelket takar?
Úgy döntött, egyik délután elhívja őt a tóhoz. Így is tett. Megmutatott neki mindent, amit a tóban szeret: a kék csillogását, a rózsaszínű tavirózsákat, a zöldellő növényeket, s még a vidáman fürdőző színes madarakat is. De Jéglovag gyerekesnek tartotta a lány rajongását.
Csillagszemű nagyon elszomorodott, mert azt hitte, a hidegszívű ifjúban ő mégis barátra lelhet. A lány aztán napokon át csak lógatta az orrát. A viadalok utolsó estéjén mégis felkereste Jéglovagot.
A kastély egyik tornyában talált rá, és épp a felhős eget kémlelete. Csillagszemű kiöntötte neki lelkét, és elmondta, szíve tele volt reményekkel. Nagyon szerette volna, ha az ifjú mégis közel engedi őt magához. Szavai nem hatottak rá. Fényes csillagként égő szemei sem tudtak tüzet gyújtani a lovag kulcsra zárt szívében.
A történtek miatt Csillagszemű nagyon elszomorodott, és sokat sírt. Könnyei elhomályosították még az éjszaka aranycsillagait is, nappal pedig szürke eső esett a kék tó felett. Annyit sírt, hogy az eső egy patakká gyűlt össze kastélya mentén. A hetek során a kis patak addig csordogált az erdőkön át, míg el nem érte Bátor Herceg palotáját, aki a szomszédos országban élt. A herceg ki akarta deríteni a patak titkát, ezért nevéhez híven elszántan pattant fel hófehér paripájára, hogy meg se álljon a forrásig.
Bátor Herceg végül a kastélyhoz ért, ahol bebocsátást nyert. A patak, a pislákoló csillagok és az esőfelhők eredetéről kérdezte Csillagszeműt. A lány elmesélte neki, miként is találkozott Jéglovaggal. A herceg megértette Csillagszemű fájdalmát, és azt mondta, ő látni szeretné a tó szépségeit. A lány tehát megmutatta neki a szürke felhőktől szomorkodó tájat. A kék csillogás haloványabbnak tetszett, és a madarak sem csiviteltek olyan vidáman.
Bátor Herceget viszont még így is lenyűgözte a tó látványa, aminek Csillagszemű nagyon megörült. A felhők lassan kezdtek szertefoszlani, a kastély pedig hamarosan régi fényében tündökölt.
Csillagszemű és Bátor Herceg először a gyönyörű táj szemlélésében, majd egymás csodálatában találtak egymásra, és nagyon sok boldog napot töltöttek el a mélykék tónál.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: