Balog Katalin Ida: Fricska a teknőc

Egyszer volt, hol nem volt a Tréfa-tavon innen, a Móka-hegyen túl, az élces Anekdota-pocsolya mélyén élt Fricska a kisteknőc. Fricska egy vidám kis kópé volt, gyakran megtréfálta barátait, ismerőseit, családtagjait, akik már roppant sokat bosszankodtak a kéretlen ugratások miatt.
Egyszer a Csikóhalat tette lóvá, máskor az öreg Rákot égette vörösre, vagy a Csiga-Biga házát festette át színesre.
Egy szép nyári napon Fricska izgatottan cammogott hazafelé, miközben azon gondolkozott, hogy ma még nem tréfált meg senkit.
Ekkor meglátta, legjobb barátját Bécit, a bohóchalat és huncut fejecskéjében már ki is találta a következő csalafintaságot. Bebujt a legközelebbi hínár árnyékába és amikor Béci közelebb úszott, akkor kiugrott a rejtekhelyéről és megijesztette őt.
– Bakk! –kiáltott egy hangosat Fricska.
A halálra rémült hal a szívéhez kapott és ijedten elkiáltotta magát:
– Hallod-e te! Majdnem halott hal lettem! – elégedetlenkedett Béci.
– Ne vedd a szívedre cimbora csak egy fricska volt. –kuncogott a kisteknős.
Elbúcsúzott egymástól a két cimbi, és teknőcünk elégedetten mendegélt tovább.
Már éppen haza ért mikor az udvaron észrevette hugicáját, a kis Tecát. Teca vidáman játszott kedvenc játékával, a kis plüsselefánttal.
Ravasz terve megint volt ám Fricskának. Odament hugicájához, és ezt mondta neki:
– Hé, Teca! Hozd a Fánit, mert eljött érte az anyukája, haza szeretné vinni!
Erre a Kisteca elszontyolodott és elgörbült a szája.
– Mi ez a hangzavar idekinn?- Lépett ki Teknősmama, az udvarra.
– Nem adom az elefántomat!- szipogott a kis teknőslány.
– Fricska, ne ugrasd folyton a testvéredet! Eredj, a dolgodra!- utasította Teknősmama.
Fricska sértődötten elkullogott a patakpartra, nem is sejtvén, hogy barátai elégtételt terveznek.
Ahogy békésen szunyókált a kedvenc tavirózsalevelén, barátai csendesen odaosontak, odaúsztak, a szép zöld levél alá lopakodtak és felfordították azt.
Loccs, Fricska a vízbe pottyant. Riadt szemecskéivel ijedten pislogott barátaira. Egy cseppet sem találta viccesnek a neki szánt tréfát.
Így esett meg az az eset, hogy egy tréfán nem a Fricska nevetett, hanem a többiek.
Aki nem hiszi, járjon utána, hátha Fricska őt is megvicceli.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s