Dömötör Péter: Rágcsa eltéved

Egyszer volt hol nem volt, élt egyszer egy Rágcsa nevű kis hód a családjával és csapatával.
Egy napsütéses szép napon, a hódok kimentek az erdőbe fáért, hogy várat építsenek. A kis hódok, mivel még nem voltak elég erősek, nem tudtak segíteni a fa cipelésében ezért helyette bújócskáztak.
Hódi volt a hunyó. Rágcsa talált egy jó búvóhelyet, bár egy kicsit messze esett a többiektől. Rágcsát nem is találta meg Hódi. Az idősebb hódok hozták a fákat és szóltak a gyerekeknek, hogy induljanak velük hazafelé. Azt hitték hogy mindenki megvan, ám Rágcsa nem került elő. Nem hallotta a többieket hogy elindultak, mert messze bújt el.
A kis hód egy kis idő után előbújt rejtekhelyéről. Kereste a többieket itt is-ott is, de sehol sem találta őket. Rágcsa nagyon megijedt, hogy egyedül maradt és elkezdett sírni, mivel nem ismerte a hazafelé vezető utat.
Ekkor meglátta Tapsi a nyúl, hogy Rágcsa nagyon szomorú. Odament hozzá és megkérdezte:
-Miért lógatod az orrod, Rágcsa?
-Azért mert eltévedtem-szipogta a hód.
-Ne sírj, majd én segítek hazatalálni. -mondta Tapsi.
-Jó. –válaszolta Rágcsa és egy kicsit megnyugodott, hogy már nincs egyedül.
-Menjünk el Tüsiékhez a sünhöz, ő biztosan tud segíteni, hogy merre vezet az út hozzátok. -javasolta Tapsi.
-Rendben, de ne tévedjünk el még egyszer. -aggódott Rágcsa.
-Ne izgulj, Tüsihez ismerem az utat.
Így hát elindultak Tüsiékhez. Amint odaértek, keresni-kutatni kezdték a süniket.
-Lehet, hogy nincsenek itthon. -mondta Tapsi.
Rágcsa nem hitt a nyúlnak.
-De, itt kell hogy legyenek. -erősködött.
Még keresték egy kis ideig, aztán kénytelenek voltak belátni, hogy nincsenek itt. Rágcsa szipogni kezdett.
-Biztos, hogy nincsenek itthon. –nyöszörögte.
-Sajnos igazad van. –helyeselt a nyúl.
-Most mit csináljunk? –sírta a kis hód.
-Menjünk el Uhu bácsihoz a bagolyhoz. –javasolta Tapsi.
-Jó. –egyezett bele Rágcsa, aki e mondat hallatán kezdett felvidulni.
Így megegyeztek abban, hogy elmennek Uhu bácsihoz. Elég gyorsan odaértek a bagolyhoz, mert nem lakott annyira messze.
-Uhu bácsi!-szólt a bagolynak Tapsi.
-Sziasztok gyerekek. –köszönt a bagoly.
-Jó napot! –köszöntek vissza a gyerekek kórusban.
-Mi járatban vagytok errefelé? –kérdezte az idős állat.
-Rágcsa eltévedt és gondoltuk maga tud segíteni abban, hogyan jut haza.
-Persze hogy tudok. Elkísérlek benneteket Brekihez a békához. Onnan már haza talál Rágcsa.
El is indultak. Amint odaértek Brekihez, szépen illedelmesen megköszönték, hogy elkísérte őket: -Köszönjük szépen!
-Szívesen. –ezzel a bagoly elrepült.
Rágcsa, Brekiéktől már valóban hazatalált Tapsival. A kis hód megpillantotta aggódó anyukáját.
-Anya!- kiáltotta Rágcsa.
-Kisfiam! –örvendezett a hód anya.- Hol kóboroltál, hogyan vesztél el? –kérdezte.
-Akkor vesztem el, amikor bújócskáztam és Tapsi segítségével jutottam haza.
-Köszönjük Tapsi! –köszönte meg a hód anya.
-Köszönöm. –köszönte meg a segítséget Rágcsa is.
-Szívesen! –válaszolta Tapsi.
Rágcsa megfogadta édesanyjának, hogy mostantól jobban fog vigyázni magára és boldogan éltek míg meg nem haltak.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s