Dr. Balogné Dévai Katalin: Zsizsi zsiráf zabot hegyez

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, a négyszögletű kerek erdő szép zöld tisztásán, élt Zsizsi, a zsiráf, nagy szeretetben családjával.
Zsizsi Zsiráf roppant kotnyeles kiszsiráf volt, folyton locsogott-fecsegett. Pördült jobbra, pördült balra, és már megint valami ismeretlen, furcsa dolgot talált, amit meg kellett beszéljen a szüleivel.
Édesanyja gyakran figyelmeztette:
– Zsizsikém, a zsiráf kislányok nem szoktak ennyit locsogni, maradj kicsit csendben.  Egyél finom szénát, hogy nagyra nőjj! Ha ilyen hangos leszel, a zsiráf oviban, gyakran el fognak küldeni, Kukutyinba, zabot hegyezni.
-Hol van Kukutyin? …Hogyan kell zabot hegyezni?… Mikor megyünk oda? –türelmetlenkedett máris a kiszsiráf, a papájának.
– Jajj Zsizsikém, nem úgy van az! Ezt csak úgy mondják. Oda nem lehet elmenni! –oktatta, a kis oktondit Zsiráf Papa
-De én nagyon szeretem a friss ropogós zabot, szívesen megnézném ki és hogyan hegyezi ki azokat a szép csúcsos szemeket. -folytatta tovább a kotnyeles kiszsiráf.
Foltos fejecskéjébe már bele is fészkelte magát a gondolat, hogy ő bizony elmegy Kukutyinba, és zabot fog hegyezni.
Reggel aztán fel is kerekedett, és amikor édesanyja nem látta, elindult a hosszú útra. Ment, ment a négyszögletű kerek erdő belsejébe. Kicsi patái csak úgy trappoltak az erdei csapáson, suhogtak az ágak, ropogott az avar amerre járt. Összerezzent nyuszi, madár, de Zsizsi csak bátran tört előre az ismeretlen tájon.
-Hol lehet a Kukutyin? -töprengett magában Zsizsi. Merre folytassam utamat?
Délre aztán jól elfáradt, az éhség is felülkerekedett a kíváncsiságán, megállt körülnézett…, de jajj, nem tudta, hol is lehet most!
A sok fa eltakart mindent, az úttalan utak sehova sem vezettek! Zsizsi bizony eltévedt!
Felnézett az égre, hosszú nyakacskáját tekergette, nyújtogatta, de a szép zöld falevelek között csak egy pici fénysugárt látott.
Megpihent egy magas fa árnyékában és pityeregni kezdett:
-Jajj, mi lesz velem. Nem találom Kukutyint! Nem lesz finom, hegyes zabocska! Hogy jutok innen haza? Kicsi vagyok, éhes vagyok, zsiráf vagyok ühüm-bühüm. Ki segít most rajtam?
Ekkor suhogást hallott a bozót felől, és édesanyja lépett a szipogó vándor elé.
-Hol jársz Zsizsikém, már tűvé tettem érted az erdőt! -pörölte a kiszsiráfot.
Zsizsi boldogan toppantott édesanyja elé, és gyorsan megfogadta, hogy soha többé nem fog ekkora kalandba.
Vidáman nyargalt haza Zsizsi, és ropogtatta a szép hegyes zabszemeket, de még sokáig gondolkozott rajta, hogyan is lesznek ilyen hegyesek, ki és hogyan hegyezi ki őket ott a messzi Kukutyinban. Még talán ma is azon gondolkodik.
Itt a vége, fuss el véle, a zabszemekkel hintett rétre!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: