Kis Erzsébet: Az otthoni sárkány

Az otthoni sárkány egy igazi plüss sárkány volt, ott ücsörgött a polcon, ahová a kisfiú hagyta. A kisfiú éppen nem volt otthon, mert oviba ment, az otthoni sárkány pedig kihasználta a lehetőséget. Három feje vitázni kezdett egymással. Brúnó, a legmérgesebb azonnal meg akarta hódítani a lakást.
–    Menjünk le a polcról, foglaljuk el a szobát! Ez legyen a mi barlangunk, ha pedig a kisfiú hazajön ejtsük túszul és majd csak váltságdíj fejében engedjük szabadon! Sőt, később meghódíthatnánk az egész házat és mi lehetnénk a világ urai- harsogta Brúnó indulatosan.
Teofil a félős fej azonban másként gondolta. – Hova mennénk már? Ide tett minket a kisfiú, itt van a helyünk – mondta félénken és mindenképp maradni akart.
De Brúnó nem hagyta annyiban a dolgot: – Le kell mennünk! Meg kell hódítanunk a szobát! Sárkányok vagyunk, azt teszünk, amit akarunk, nem parancsol nekünk semmilyen kisfiú!- harsogta indulatosan, és ahogy hadonászott, véletlenül megütötte Teofilt.
–    Nézd meg, hogy mit tettél? – siránkozott a félős fej. – Pukli nőtt a homlokomon! Meg is nézem – folytatta és a tükör elé hajolt.
–    Úgy kell neked! – mondta Brúnó. – Mért nem hallgattál rám? Ha nem akadékoskodtál volna, már rég túl lennénk árkon, bokron!
Klotild a harmadik fej megpróbálta kibékíteni a veszekedőket.
–    Beszéljük meg a dolgot! – ajánlotta Klotild.
–    Mit beszélnénk már? – morgolódott Brúnó és rántott egyet a testükön. Azonban Teofil a másik irányba mozdult.
Addig rángatóztak, húzódoztak, míg le nem pottyantak a polcról. Teofil még hangosabban zokogott.
–    Megütöttem magam! – hüppögte.
Brúnó pedig rárivallt, Klotild megpróbált közéjük állni, és a nagy viaskodásban, vitában összecsomózták a saját nyakukat. Ott feküdtek a padlón összegabalyodva.
Nem sokára belépett a kisfiú, aki azonnal a gyerekszobába sietett.
–    Hát ti hogy kerültetek ide? – kérdezte döbbenten. – Ki kötött rátok csomót?
–     Na, gyertek! – folytatta és kioldotta a gubancot, majd visszatette a sárkányt a polcra.
–    Így ni! – mondta, majd kiment a szobából.
Teofil kihúzta magát és így szólt: – Na, ugye, a kisfiú is megmondta, itt van a helyünk.
–    Persze, és amit a kisfiú mond, az mindig úgy is van! – biggyesztette le haragosan a száját Brúnó.
Klotild lehorgasztotta a fejét: – Itt már sose lesz béke, rend és nyugalom.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: