László Katalin: Csigacsel

Egy forró nyári nap volt, az izzó délibábon át nézve az egész falu hullámzott. A föld homokszerű volt a szárazságtól, a fű már régen kiégett. A kispatak kiszáradt medrében szikkadt kövek csattantak fel a hőtágulástól.
A falu szélén állt egy régi parasztház, hűs vályogfalai felé három csiga tartott a vibráló mezőről. Talpmirigyük a végét járta félő volt, hogy minden nyálka páraként illan el belőle a napon.
Amikor elérték a ház melletti árnyéksávot kétségbeesetten vették észre, hogy a házkörül sem terem lédús növény. A tiszta víz volt az utolsó mentsváruk, de ahhoz is a forró udvaron át vezetett az út. A három csiga nagyot nyelve, lemondón nézett a távolba ahol a gémeskút lógatta a fejét. Éhségük is olyan mardosó volt, hogy még a házaik is morajlottak a csigagyomor korgásától.
Hirtelen nyikorgás hallatszott felülről, majd megcsillantak az üvegtáblák és finom édes illat ereszkedett a csigák közé. A gazdasszony egy tepsi frissensült kakaós csigát helyezett a párkányra, majd siető léptekkel iparkodott vissza a konyhába.
A három nagyétkű csiga összenézett és tudták, hogy egyre gondolnak. Ha őket elfogyasztja az ember, ők miért ne fogyaszthatnák ilyen ínséges időkben azt, amit az ember. Ha sikerrel járnak puhatestük puhább nem lesz a szénhidráttól. Kudarc esetén pedig kakaós csigával töltött csiga lesz a desszert a gazdasszony terítékén.
Hosszasan tanakodtak, hogy mégis hogyan szerezzék meg a sötétbőrű névrokonukat, míg végül mindhárman más-más megoldással álltak elő.
A legidősebb csiga, aki egyben a legnagyobb is volt, testi adottságaiban és az öröklésben látta a megoldást. Ő a tüdőscsigák családjába tartozott, s mivel a hangja is erőteljes volt elhatározta, hogy ő búgni fog. A hanghullámok pedig a szájába rezgetik az áhított süteményt.
A középső csiga egy turbáncsiga volt, a török építészet és különösen a minaretek rajongójaként kiötlötte, hogy ő csigalépcsőt épít és úgy éri el az illatozó péksüteményt.
A harmadik csiga egy közönséges éticsiga volt, ő megpillantotta a padlástérből lelógó kötélcsigát és elhatározta, hogy azon fog felmászni a kakaós csigákkal egymagasságba.
Mindhárom csiga a saját módszerét tartotta a legjobbnak és gúnyosan nevetett a másik kettő ötletén.
A legnagyobb csiga úgy búgott, hogy még a galambok is elrepültek a környékről. A középső csiga olyan csigalépcsőt épített, amilyet még a világ nem látott. A legkisebb pedig felküzdötte magát a sodrott kötélen a vágyott magasságba.
A zsákmányt viszont egyikük sem érte el. A közönséges éticsiga úgy lengette a kötelet, hogy csak úgy lobogtak tapogató végi szemei, elég közel mégsem került a tepsihez. A turbáncsiga felért ugyan a párkányra, de megmozdítani nem tudta a súlyos fém tepsit. A tüdőscsiga pedig annyit búgott, hogy az oxigénhiánytól szinte meztelencsiga színűvé vált, de a hanghullámok nem sodorták le a finom falatokat.
A három csiga ekkor elhatározta, hogy összefog mert egyedül nincs esélyük megszerezni az áhított étket. Közös tervvel fogtakhozzá a munkához. A középső csiga a tepsit tolta, a legkisebb mikor már a kötélen lógva elérte, húzta. A legnagyobb csiga pedig csak búgott és búgott, a rezgetéssel könnyebbé téve mindkét társa dolgát. A tömör tepsi pedig egyszer csak meglendült az omlós kakaós csigákkal és azok a mélybe hullva szétszóródtak az ablak alatt.
A három tikkadt csiga éhező ragadozóként vetette rá magát a megszerzett csemegére. Így fordulhatott elő talán először, hogy csiga ette az emberét és nem az ember a csigát.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: