László Kristóf István: A tej

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisgyerek, akit Kristófnak hívtak. Reggelente Kristóf mindig tejet ivott. Egyik reggel azonban elfogyott a tej. Kristóf izgatottan kutatott, de sehol sem talált.
Elindult tehát a kecskéhez, hogy adjon tejet.
– Kecske, adj tejet, mert szomjas vagyok!
– Szívesen adnék, de éhes vagyok, ezért most nincsen tejem. Hozzál nekem szénát!
Szaladt a kisfiú a tárolóba. Kéri a tárolót:
– Kérlek, adj szénát, szénát viszem kecskének, kecske ad nekem tejet, ezzel oltom szomjamat!
– Sajnos üres a tároló, menj a rétre szénáért!
Sietett a rétre és kéri:
– Rét, kérlek, adj szénát, üres a tároló! Tároló ad kecskének száraz szénát, kecske ad tejet nekem, ezzel tudom szomjamat oltani.
– Sajnos nem süt a nap, nem nőnek a növények. Kérd meg a napot, hogy süssön melegen!
Igyekezett a naphoz Kristóf.
– Nap, süssél melegen, hadd nőjenek a növények a réten! Rét ad növényt a tárolónak, tároló ad kecskének szénát, kecske eszi szénát, kecske ad tejet nekem, ezzel tudom szomjamat oltani. Nap mondja:
– Kérd meg a gyerekeket, énekeljenek nekem!
Szalad Kristóf a barátaihoz, hogy segítsenek énekelni.
A gyereket hangosan és vidáman énekelték a Süss fel napot. A nap melegen sütött a rétre, a réten növények nőttek, a rét növényt adott a tárolónak, a tároló száraz szénát adott a kecskének, a kecske tejet adott Kristófnak, Kristóf jóízűen megitta a tejet, szomját oltotta.
Ha a gyerekek, nem énekeltek volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s