Tahin Júlia: A suszter cipői

Élt egyszer egy öreg suszter. Feleségével együtt készítette a szebbnél szebb cipőket. Csináltak ők vadásznak, halásznak, parasztnak, nemesnek, királynak is cipőket; mindenkinek, aki csak felkereste. Szerette is, amit csinált. De ennek egyszer vége lett, mert a suszter megöregedett. Haja oly fehér volt, mint a frissen hullott hó, kezei úgy remegtek, mint a kocsonya, ezért hát cipőt sem tudott többé készíteni. Csak teltek-múltak az évek és a műhely egyre elhagyatottabban egyre magányosabban állt, s benne szomorún porosan csücsültek a szerszámok és a cipők, amiben itt ott egy-egy lyuk tátongott vagy a talpa volt leválva. A cipők csak vártak és vártak a suszterre, aki nem jött.
Így hát a legfiatalabb gyerek cipő így szólt:
– Úgy unom már! Mikor javít meg a suszter? Már fázik a bélésem, akkora lyuk van rajtam!
– Csak várj kicsit, eljön még a varga, megjavít minket és akkor majd haza megyünk! – szólott egy gumicsizma.
– Ugyan-ugyan, a kis naiv népség! Úgy se szabadulunk innen. Én a király cipője voltam, de már három pókcsalád lakik bennem. A cipész is vén, mint jómagam. Itt rágnak ki a molyok!- Szólt egy öreg csizma.
– Csönd legyen! Vagy eljön, vagy nem, de kétlem. Öreg már, de majd más cipész megcsinál minket, nem maradunk itt örökre!- mondta egy körömcipő.
De hiszitek vagy sem, a körömcipő szavára elhallgatott mindenki három másodpercre, aztán megszólat a kicsi:
– Felbérelek egy egeret, hogy kémkedjen!
– Bolond vagy? Molylepkét kell, az egerek nem megbízhatóak!- Mondta egy huszárbakancs.
– Nem bérelünk fel senkit, majd a picur leugrál és megnézi!- szólt a körömcipő.
– Ez jó ötlet!- mondta a kicsi.
Ahogy ezt kimondta ugrált is ki a műhelyből, kikukucskált az ajtón és nagy gülű szemekkel bámult.
– Na mit látsz? – kérdezte a körömcipő.
– Csitt Kopogi, koncentrálok! – vagyis próbálok!
– Mit kell koncentrálni azon hogy megnézd a susztert? És Kopoginak neveztél?
– Ezek a mai fiatal cipők! – mondta a pici.
– A suszter fekszik és a felesége valami trutyit ad neki egy fém izén át!
– Az nem jó. Beteg. – mondta a gumicsizma.
– Neeeeeeeeeeeeeeeeeee! Az mit jelent?
– Tudod kicsi ,azt hogy az élet és a halál között vergődik.
Majd a csizma kiáltotta:
– BETEG! A SZUSZTER BETEG!
Egy kis idő elteltével a cipők kopogást hallottak.
– Jön a suszter felesége búj el! Bújjatok!- mondta a gumicsizma.
Az asszony bemegy és elkezdett beszélni:
– Mit is tegyek veletek? Itt sajnos nincs helyetek, ha itt lesz a pékség, ti már nem lehettek itt! Kár, hogy a suszter nem tud segíteni.
Majd könnyeit törölgetve kiment.
– Meghalt az öreg mondta!- a király-csizma.
– Honnan veszed? Nem hagyhat itt minket!- mondta a kicsi.
– Az asszony sírt, susztert emlegette, de mindig drágámnak hívta, nem is hallok köhögést reggel óta!
Majd csönd lett. A cipők újra egyedül álltak a műhelyben szomorún és magányosan.
Pár nap múlva megint bement a suszterné.
– Jaj hát nem dobtalak ki titeket ejnye, ejnye!
És ahogy nyúlt volna a kicsihez az így kiáltott:
– El a kezekkel te nő! Nem megyünk sehova! Itt maradunk, úgyhogy engedj el asszony!
– Azonnal eldobta és így szólt:
– Ti beszéltek?
Bólogatott a sok cipő.
– Na de hát akkor csak nem dobhatlak ki titeket! Mi lenne, ha itt maradnátok velem és együtt indítanánk el a pékséget?
Kánonban bólogatott és igenezett a sok cipő, mintha csak egy esküvőn lettek volna. Pár hónap elteltével megnyílt a pékség. Nagyon sikeres volt. Száz országból látogattak oda emberek.
Én már csak tudom, mert én is ott voltam, aki meg nem hiszi, az járjon utána!
Vége

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s