Jurman Henrietta Aby: Tavaszünnep

A napsugarak erőtlenül nyújtózkodtak, hiába próbáltak áthatolni a szürke, barátságtalan felhőrétegen. A nap ritkán, csak néhány pillanatra bukkant elő; tusája közben a borús égbolt alatt javában folyt a tavaszünnep. Még a legkisebb mellékutcák is üdvrivalgástól voltak hangosak, a főtérre hatalmas, elszánt tekintetű papírsárkány repült. A vörös-arany bábot vagy két tucat, hasonló színekbe öltözött férfi tartotta.
– Elkezdődött – állapította meg Xue, végignézve a morajló tömegen.
– Na és? – morogta Jun álmából felriadva. Fejét a mellső lábain pihentette, úgy figyelte az ünneplőket.
A tömeg ütemes tapssal köszöntötte a sárkányjelmezbe bújt párost, akik bravúros ügyességgel adták elő az ilyenkor szokásos ünnepi táncot. Jun unottan figyelte őket.
– Nem kellene ennyire félvállról venned a dolgot – dorgálta meg Xue. – Tavaly is késve foglaltad el a helyedet.
– Most pedig késve adom át – nyújtózkodott.
– Nem hiszem – sziszegte fenyegetően Xue, és Jun oldalához siklott.
– Mire ez a nagy izgalom, kedves barátom? A vigasság úgyis éjszakába nyúlik, semmi okod a sietségre. – Láthatóan bosszantották Jun szavai, de többre tartotta a bölcs hallgatást, mint a nyílt összetűzést. – Egyébként is évről évre izgalmasabb, mindig fel lehet fedezni valami újdonságot. És jobb szeretem páholyból nézni.
– Akkor keress magadnak másik páholyt! – sziszegte elutasítóan.
Jun szélesen elmosolyodott, és Xuéhez fordult. – Tudom, hogy nem vagyok a szíved csücske, de egy hosszú, magányos év vár rád. Ne kéresd már magad! Nézzük meg együtt a végét! Utána, ígérem, magadra hagylak.
Xue habozott. Tudta, hogy Jun valójában miért akar időt nyerni: amint átadja a helyét, tizenegy év sötétség vár rá. Élénken élt még emlékezetében a fekete, mindent elborító mélység és végtelenség, hiszen nemrég léphetett csak ki belőle. Beleegyezően közelebb simult Jun oldalához.
– Rendben.
Sokáig egyikük sem szólalt meg, némán figyelték az eseményeket. Egyre újabb papírmasé figurák tűntek fel. A közeli, vörös lampionokkal díszített parkban a gyerekek sokszínű kígyókat és sárkányokat lengettek a fejük felett. Hamarosan a gólyaláb-táncosok is feltűntek, és az ünnepi hangulat a tetőfokára hágott.
Hirtelen hangos sercegés hasított a levegőbe. A sárkánnyal szemben tömény, illatos füsttel körülölelve, megjelent a hosszú, fekete-smaragd színű kígyó. A két papírjószág farkasszemet nézett egymással, fejükre és testükre sűrű, színes konfetti-eső hullott. Az óriási hüllőt ugyanannyi férfi tartotta a levegőben, mint a sárkányt, fekete-smaragd kosztümjükben határozott léptekkel meneteltek előre.
Jun szó nélkül, méltóságteljesen odébb sétált, hogy átadja helyét Xuénak. Ugyanebben a pillanatban a földi példány is meghátrált. A papírkígyó magasabbra emelkedett, egész testét lengette, mozgatta a szél; szinte életre kelt.
Xue Jun helyére siklott. Fekete-smaragd színű fény töltötte be az eget – fellőtték az első tűzijátékokat. Xue bőre misztikusan csillogott, szemeiben mély bölcsesség ragyogott.
– Beköszöntött a kígyó éve – mondta Jun hivatalos hanglejtéssel. – Sok sikert, barátom! – fordult vissza a válla felett, majd döngő léptekkel távozott.
Xue hagyta, hogy az ütemes, egyre halkuló robaj elzsongítsa az agyát. Papírmása diadalmaskodott a földön, ő pedig elfoglalta helyét az égen.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s