Nyerges László: Márkusz, a nyúl

Ezt a történetet senkitől sem nyúltam le. A szavannán élt a mi hősünk, Márkusz, a nyúl. Egy kis közösségben, Káposztafalván lakott. Úgy döntött, hogy ő is otthagyja ezt a közösséget, mint apukája, Tamás. Az utolsó éjszakán a faluban, Káposztafalván mocorgott, forgolódott, nem tudott rendesen szunyókálni, jöttek a képek a kis buksijában. – Olyan vagyok, mint az apám, én is otthagyom Káposztafalvát, nem vagyok különb nála. – gondolta. Meg sem várta a reggelt, és útnak indult. Már nem volt erejének teljében, amikor észrevett egy barlangot. Itt megpihenhetek, gondolta, egy kis tűzet rakott, majd kinyújtotta apró tappancsait, az izzó parázs melege betöltötte a kis barlangot, megszenderült. Reggel valami zajra ébredt fel. Érezte nincsen egyedül, de nem félt. Elé tekergett a semmiből valami slagféle, na, ő volt Szonja, a kígyó. Sziszegése, és a fején lévő dudor együttes kompozíciója nem keltett jó érzést benne.
– Szí-szí-szívesen vendégül látlak még ma éjszakára is, ha így gondolod Te is. – mondta Szonja. Márkusz gondolta, na jó, nyúl vacsorára. Márkusz nem sejthette, hogy Szonja egy amnéziás kígyó, gyerekkorában leesett egy hatalmas fáról,és a fejéből kipotyogott minden emlék,és mindent elfelejtett, még azt is, hogy mit eszik. Szonja megengedte Márkusznak, hogy egy darabig meghúzza magát a barlangban. Márkusz azt gondolta, hogy, hát nem élve, az biztos.
Márkusz túlélte az éjszakát. Eltelt két hét, Márkusz megállapította, hogy Szonja nem eszik húst, csak bogyókon, rovarokon, és magokon élt. Márkusz megkérdezte Szonját, hogy nem tart-e vele az úton, addig sem lesz egyedül, és persze egy kígyó jelenléte biztonságérzetet is nyújt. Egyszer egy ragyogó napon észrevették, hogy a magasban egy sas köröz felettük. Ő volt Konrád. Márkuszt célozta meg, és lecsapott rá, felemelte a magasba a kis nyulat, de valahogy kicsúszott Konrád karmai közül, majd újra el akarta kapni Márkuszt, Szonja odatekergett Konrád felé, és a két szempár találkozott egymással. Szonjának lepergett a gyerekkori balesete, és szép lassan minden az eszébe jutott. Gyerekkorában Konrád megcsípte Szonját, amikor fenn volt egy fa tetején, és beverte a buksiját,és az óta amnéziás. Ez a bosszú pillanata volt, megtépte a szárnyait, de életben hagyta. Konrádot többször már nem látta.
Szonja találkozása Konráddal egy sajnálatos folyamatot indított el, vegetáriánus kígyónkból megint egy fenevad lett. Szonja megkérte Márkuszt, hogy mielőbb meneküljön előle, amíg még nem veszélyes. Ezzel lezárult egy rövid, de meghitt barátság. Márkusz újra egyedül vándorolt. Hónapok óta gyalogolt, amikor eljutott Répaföldre, ahol egy nyúl rezervátum volt. Márkusz megpihent ebben a kis otthonos faluban. Korán reggel ébredt, és körül nézett a faluban, egyből megpillantott egy helyes nyuszilányt, az ő neve Tamara volt, kecses alakját messziről kiszúrta, Márkusz pimasz tekintete egyből megtetszett a lánynak. Márkusz több napot töltött Répaföldön, amikor egy erős testalkatú nyúl a karjában hozott egy lányt egy esős estén a szobájába. -Segítened kell! – mondta a nyúl, Márkusz észrevette, ez a lány Tamara. Skorbutot kapott Tamara, hiányzott a C-vitamin ebben a közösségben, rossz volt az idei termés, még volt egy kevés káposztája, és ezt odaadta Tamarának. Reggelre Tamara jobban lett. Összehívták a nyúltanácsot, egy árvíz közeleg és el kell hagyni a falut, megszólalt egy hang, Márkusz volt. -Én is egy faluból jövök, ahol úgy gondolom ez a közösség is elférne ott, az biztos, hogy nagy utat kell megtennünk, de egy közös cél érdekében összefoghatunk mind.
– mondta Márkusz. Egy nyúl nagyon szomorú volt, akivel az előző este találkozott Márkusz. Hosszú beszélgetés után kiderült, hogy ez a titokzatos nyúl Márkusz apukája volt, Tamás.
– Fiam, félek a találkozástól, már megbántam, hogy elhagytalak titeket.
– Apu, én, megértelek, de eljött az idő mindkettőnknek, vissza kell mennünk!
Hát elindult a karaván felpakolva, irány Káposztafalva. Megérkeztek, egy kicsit meglepődtek az ott lakók, leges legjobban Sára, Márkusz anyukája. Visszakapta fiát, és gyerekeinek apját.  Újra kellett építeni, kibővíteni Káposztafalvát, úgy, mint a kapcsolatot mama és papa között. Márkusszal, ami történt az nem egy mindennapi kaland. Márkusz visszakapta önmagát, összebarátkozott egy kígyóval, szerelmes lett Tamarába, és újra összehozta a családját, miközben megmentett egy falut is.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s