Kun Édua Boróka: Egy erdő története

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy erdő, melyben az állatok békében éltek: a rókák nem ették meg a nyulakat, a farkasok az őzeket. Így teltek napjaik, míg egy este egy nyúl fogócskázás közben véletlenül be nem lökött egy rókát a tűzbe (innen ered a róka vörös színe).
— Mit csináltál, te kis törpe?! Csupa égés vagyok!
— Bocsánat, bocsánat, nem akartam!
A róka elviharzott a társaihoz:
— Figyeljetek, bajtársaim, látjátok, mi lett belőlem? Ez egy nyúl hibája! Az az átkozott belökött a tűzbe! Fogjunk össze a népe ellen, toborozzunk más falkákat is!
Így is tettek. Velük tartott a farkasok, a medvék és a hollók népe is. Eközben a nyúl is beszélt társaival:
— Segítsetek, a rókák meg fognak támadni, össze kell fognunk, hogy meg tudjuk védeni magunkat! Keressünk másokat is, akik segítenének nekünk, kérlek titeket!
Így hát a nyulak segítségére vonultak az őzek, a mókusok és a galambok. Az erdő élete innen fogva csupa ború volt. Nap mint nap érte támadás a növényevőket, de ők kitartottak. Volt azonban egy nép, amely nem avatkozott be a harcokba. Ők egy nagyon nagy létszámú és nyugodt nép voltak. Hozzájuk minden helyről eljutottak a hírek, minden helyen megéltek, ahol növények és állatok voltak: ők voltak a bogarak. Egy idő után megunták azt, hogy e miatt a harc miatt nekik is bujkálniuk kellett, így hát üzenetet küldtek a többi rovarnak, miszerint:
— Kedves barátaink, adjatok ötleteket, hogy mit csináljunk, mert az erdőnkben az állatok egymásnak estek, előre is köszönjük!
Eme üzenet hatására érkezett ez a válasz:
— Nálunk is ez történt, viszont egy erős állatfaj megoldotta ezt a bajt. Az oroszlán nevezetű faj nagyon bölcs és erős, ezért a többi állat engedelmeskedik neki, s ő nagyon jól tudja kormányozni az erdőt. Ajánlom, hogy keressetek oroszlánt, s tegyétek királlyá, így minden gond megoldódhat!
A bogarak meg is fogadták ezt a tanácsot. Kerestek egy oroszlánt, s megkérték, hogy segítsen rajtuk. Az oroszlán elfogadta az ajánlatot, és futott, hogy megakadályozza a következő összecsapást. Rókáék pont meg akarták támadni a növényevőket, mikor odaért, és elordította magát az oroszlán:
— Azonnal hagyjátok abba! Mostantól én vagyok a király, és mindenki engedelmeskedjen parancsomnak!
— Miért? Ki vagy te? Mi okunk lenne engedelmeskedni? – kérdezték zúgolódva az állatok.
— Ha valaki nem akarja, hogy én legyek a király, akkor tessék, álljon ki velem megverekedni!
Nosza, jött is egy medve, viszont még csak meg sem üthette az oroszlánt, az már le is teperte a földre – de meghagyta az életét.
— Most már elhiszitek, hogy méltó vagyok a királyi címre?
— Persze, persze! – mondták a megszeppent állatok. Ettől a naptól kezdve, bár már nem szerették egymást, békében éltek. Innen ered az, hogy az oroszlán az állatok királya.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: