Horváth Dániel Csaba: Kiscápua és barátja

Mint ahogy az embereknél is vannak királyok, úgy a cápák birodalmában is vannak. Erről
szeretnék most mesélni nektek.
Királyhal és felesége, Nagycápua királyi trónjukon üldögéltek és beszélgettek.
–    Érzem, itt az idő! – szólt Nagycápua – Mindjárt megszületik elsőszülött gyermekünk. Mi legyen a neve? – kérdezte.
–    Legyen Kiscápua! Mit szólsz hozzá, feleségem? –mondta Királyhal.
–    Jó lesz, kedves férjem, de most mennem kell…
Tíz perc múlva már meg is született a trónörökös. A szülők nagyon boldogak voltak.
–    Hamarosan megmutatom neked a környéket – szólt a kicsihez Nagycápua.
–    Olyan kíváncsi vagyok, induljunk máris, mama! – kiáltott Kiscápua.
–    Lassan a testtel, kisfiam, még meg kell tanulnod, hogy várni is tudni kell egy király fiának –  felelte anyukája.
–    Jó, jó várok, de azért már igazán indulhatnánk, mami!
–    Rendben, menjünk.
–    Hurrá, ez az! – ujjongott Kiscápua és anyukája után indult. Majd körülnézve így szólt: – Csodálatos itt, mama!
–    Igen… Szép itt, de azt nézd!
Kisméretű halak úsztak rajokban. Odébb színes, érdekes korallok pompáztak. Távolabb egy sötét, mély lyuk tátongott. Anyukája rámutatott, és így figyelmeztette:
–    Oda véletlenül se menj! Ott lakik a gonosz Rablóhal, óvakodj tőle!
–    Még a lyuk felé sem nézek – ígérte Kiscápua -, engedj egy kicsit egyedül úszkálni, most már mindent tudok!
–    De csak tíz percre, rendben van? – engedte el anyukája.
Boldogan indult el Kiscápua. Úszkált, úszkált, s egyszer csak meglátott egy másik fiatal cápát.
–    Hát te meg ki vagy, honnan jössz, hány éves vagy, kik a szüleid? – záporozta el kérdéseivel.
–    Nagy az én bánatom – felelte a másik.
–    Mondd! – sürgette Kiscápua.
–    Ez egy szomorú történet. Apukám elment egy nagyon erős cápával harcolni a család területéért, s én egyedül maradtam anyukámmal – kezdte az ismeretlen cápa. – És akkor jött Rablóhal! Belém akart harapni, de anyukám elém úszott, és testével védelmezett. A sok harapás miatt sajnos elpusztult. Közben apukám, bár legyőzte a másikat, nem élte túl a harcot. Így árva maradtam, érted?!
–    Értem – felelte együttérzően Kiscápua. – De most gyere velem, megmutatlak a szüleimnek, hátha befogadnak.
–    Biztos vagy benne? Egyébként Szürkecápa a nevem.
Otthon Kiscápua kérlelte királyi szüleit, hogy az árva cápát fogadják be, hiszen úgy sincs kivel játszania.
–    Nem bánom, befogadjuk – egyezett bele Királyhal. Nagy volt az öröm.
Pár nappal később Kiscápua és Szürkecápa együtt úszkálgattak. És akkor hirtelen előbukkant Rablóhal. Miközben Kiscápua segítségért kiáltozott, Szürkecápa harcolni kezdett vele. Amikor az már majdnem legyőzte, és Kiscápua is már alig tudott kiáltani, ott termett Nagycápua és elkergette Rablóhalat. Így menekültek meg.
Telt-múlt az idő, a kiscápák sokat játszottak a víz alatt. De aztán eljött az a nap is, amikor iskolába kellett menniük. Az volt a legszomorúbb, hogy üresen kellett hagyni megfigyelőhelyeiket, és nem úszkálgathattak, vadászhattak annyit, mint előtte. De megörültek, amikor megtudták, hogy anyukájuk lesz a tanító néni.  Számtan órán ügyesen számlálgatták a kagylókat. Megtanulták a betűvetést is. Torna órán a gyakorlatokat lelkesen végezték, körbe-körbe úszkáltak és uszonyaikat emelgették. Környezet órán arról tanultak, hogy miért úsznak a kishalak rajokban. Nagyon tetszett minden a kiscápáknak. Szorgalmasan tanultak, elkészítették a házi feladatokat is.
Így teltek el egymás után az órák, napok, hetek, hónapok. Kiscápua és Szürkecápa nagyon megokosodott. Egy napsütéses reggelen aztán eljött az utolsó tanítási nap. Amikor beúsztak az osztályba, a táblán ezt látták felírva: VAKÁCIÓ!!! Mosolygó arccal fogadta őket Nagycápua:
–    Kedves gyerekek, holnap megkapjátok a bizonyítványotokat, és aztán kezdődik a nyári szünet!
A bizonyítványosztásra Királyhal is eljött. Nagyon büszke volt fiára és barátjára, mert mindketten színötösök lettek.
– Így is kell tanulnia egy király fiának, mert tudjátok, az uralkodáshoz sok tudományra van szükség! – mondta nekik.
A cápagyerekek a nyári szünetben is sok izgalmas kalandot éltek át. Remélem, egyszer majd azt is elmesélhetem nektek.

Reklámok

Horváth Dániel Csaba: Kiscápua és barátja” bejegyzéshez 21 hozzászólás

Új írása

  1. Drága kis Danikánk!
    Sok kisgyereket megihletett a meséd, szép illusztrációkat is készítettek hozzá. Jó, hogy megírtad, sok embernek szereztél vele örömet.

  2. Egy jó történet kedves főhős kiválasztásával, jó mellékszereplőkkel, izgalmas helyszínnel és hamarosan kibontakozó konfliktushelyzettel együtt teljes. Itt mindent megtalálunk. A tróntermi jelenet után, mely a királyi pár méltóságát tükrözi, a kis izgága halacska megérkezésével a történet teljesen más “mederben” 🙂 folytatódik.. Elemi erővel tör felszínre az új kis élet csillapíthatatlan érdeklődése, miközben a szülők szeretetteljes aggódással próbálják terelgetni a kis gézengúzt. Minden jelenetben ötvöződik a kisgyermek hétköznapi megtapasztalása, választott varázslatos helyszín adta lehetőségekkel. A tenger alatti világ “tájleírása”, a “szomorú történet” fájdalma, a hősies helytállás és történet feloldásaként leírt pedáns nebulók idillje után a mesesorozat ígéretét magában hordozó végszóval búcsúzik: sok izgalmas kaland vár még a “pápuák” és cápák” vészjósló előítéleteitől megfosztott bájos kis mesehősökre. Kalandra fel !

  3. Nekem az tetszett a mesédben, hogy beleszőtted a mindennapi élet dolgait is. A cápák nem félelmetesek, hanem kedvesek benne. A Kiscápua név különösen jól hangzik. Ügyes vagy!

  4. Nekem is nagyon tetszett a meséd, az egyik kedvenc állatom a cápa. Én is szívesen rajzolok, főleg, ha cápáról van szó.

  5. Nekem nagyon tetszett ez a mese. Mivel és nagyon szeretek rajzolni, rögtön arra gondoltam, hogy Kiscápuát és Nagycápuát lerajzolom neked. Nagyon ötletesnek tartom a történetet.

  6. Nagyon jó kis mese, engem a Süsü, a sárkány alap koncepciójára emlékeztet. Addig a sárkányok minden mesében gonoszak, és agresszívak voltak, Csukás István emelte ki őket ebből a nem túl hálás szerepkörből. Itt most a cápák “rehabilitációja” valósult meg. A cápák sem kegyetlen gyilkológépek, ahogy gondolni szoktunk rájuk, nem óhajtanak vérengzeni, pusztán enni szeretnének. (Csak ne éppen én legyek akkor a legközelebb a harapós végükhöz !!!) 🙂

  7. Dani ebbe az állatmesébe belesűrítette eddigi tapasztalatait ( pl. az iskoláról), neveltetését, és persze saját gondolatait, ismereteit, fantáziáját. A mesében minden lehetséges: így egy cápa is lehet rokonszenves szereplő, aki egy gondoskodó családban nő fel. Sok kedvesség és szeretet van a történetben, s nyilván Dani szívében is. Örülök kisfiam írásának, s én is bátorítom – a többi hozzászólóval együtt – , hogy folytassa az izgalmas kalandot.. Jó lenne , ha minél több gyerek elolvashatná!

  8. Szívesen lemerültem volna a mese helyszínére, hogy személyes részesévé váljak a történteknek! Ágota

  9. Tetszett a mese.Kár,hogy rövid volt,mert akkor tovább izgultam volna.

  10. Én izgalmasnak találtam a mesét. Tudod, én félek egy kicsit a cápáktól, de jól szórakoztam.

  11. Nagyon jó mese, Dani! Tetszett nekem is a történet. Szeretem az állatos meséket.

  12. Dani, nagyon jó a meséd! Egészen beleéltem magam. Szinte én is ott úszkáltam a bátor Kiscápuával a csodálatos tengeri világban, menekültem a félelmetes Rablóhal elől, tanultam a kagylókkal a számolást Nagycápua kezei alatt… Szerintem nagyon fontos az engedelmesség, a szeretet, a másokkal való törődés, amiket a mesédbe szőttél. Úgy gondolom, mások is tanulhatnak belőle, ezért nagyon szeretném, ha bekerülne az új mesekönyvbe. További hasznos meseírást kívánok Neked!

  13. Remek mese! Gratulálok! Nekem nagyon tetszenek a kalandos történetek, és szeretem a tenger világát. Remélem, hamarosan elkészülsz a folytatással. Szia!

  14. Nagyon tetszett a meséd,Dani!
    Ragyogó történet,különleges helyszín, érzelemgazdag szereplők, izgalmas események… éppen e korosztálynak való! Örülök a sok tanulságnak, amit elrejtettél ebben a mesében. Szerintem feltétlenül bele kell, hogy kerüljön Az én mesekönyvembe, s így mindannyiunkéba! Várom a folytatást, ifjú írópalántánk!

  15. Kár, hogy felnőtt korra a képzelet úgy megcsontosodik, hogy már nem tud cápuává – vagy legalább cápává – változtatni minket. Jó volt legalább beleolvasni a gyermekkorba!

  16. Várom a folytatást. Ebből a meséből is kiderül, hogy jószívű gyerek vagy, törődsz az elárvult apróságokkal.

  17. Nekem nagyon tetszik kisfiam meséje. Édesapjával együtt nagyon örülünk, hogy Daninak ilyen gazdag a fantáziája. Tanulságos és izgalmas kis mese, van benne tekintélytisztelet, a barátság értékelése, kedvesség és együttérzés képessége is, gyerekes és már iskolás élmények szövevénye. Különleges világba, a tenger mélyére vezeti olvasóit, és a főhős névadása is nagyon eredeti.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: