Szilágyi Mihály Gyula: Tele vagyunk sikertörténetekkel

A minap hosszas tűnődés után olthatatlan vágyat éreztem magamban, hogy mielőtt bármi történik rááldozok hatvan forintot a buszpályaudvar kávémasinájára. Aznap reggel egyáltalán nem tántorítottak el a nyomógombok melletti feliratokat védő, átlátszó felület alatt rostokoló, több hónapos darázstetemek, de még a kiadófelület alján rögtönzött hamutál látványa sem tudott különösebben megrendíteni. Az érmék potyogtak, az ujjaim tökéletes szinkronban működtek az agyammal, a siker, pedig elkerülhetetlen volt.
A poharat, szinte játszi könnyedséggel kilökte magából a kolosszus,majd megkezdődött a rituálé. A különféle porok, és adalékanyagok lágy morajlását még a háttérben zötykölődő veterán gépjárművek ricsaja sem tudta űberelni’. A közel félperces szeánsz után körbe néztem, kihúztam magam, majd méltóságteljesen magamhoz vettem a hétfő reggelek folyékony aranyszegélyét. Végül egy cigaretta társaságában felhajtottam, majd az üres műanyagpoharat a mellettem fekvő úriember által szortírozott hulladékgyűjtőbe ejtettem.
– Látod fiam? – zúgott a fejemben az isteni sugallat, – csak összehoztuk!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: