Bősenbach Erzsébet: Tél

Összement a város!
A nagy köd és lomha felhőbarátai egy óriás radírral a távoli hegyeket, messzi házakat eltüntette. A törlés maszatja néz rám.
Fergeteges hóhullással megérkezett a TÉL!
Fényes lámpású ablakokkal néz szembe velem az emeletes, szürke ház. Köztünk kevés lett a légtér, – kitöltik a kavargó hópihék – minden közeli, apró, mint a meserajzok a gyerekek könyvében.
Nincs távolság, csak az „itt”.
Párával telik tüdőm, nyújtott nyelvemre hópihe száll. Tél íze van.
Este aztán kitágul a tér, ha eláll a hóesés! A város sárgás fényeit visszatükrözik az égen járó kóbor hófelhők, mesebeli színekkel, világossággal csalogat ki a teraszra a látvány.
Milyen más a nyári eső! Ott összeért az ég a földdel, a felhőfoszlányok csápjai leértek a házig, hegyig, tudtuk eső közeledik.
„Most” van, az „itt” van, a pára emléke van, csikorog a lépés.
Reggel a szürke, dermedt fagy enged a nap tűszúrásainak, és fénnyel cseppen le a jégcsap. Fény gömböcskék szóródnak, mint a gyöngyök, szaporítják lent a tócsát, benne rezgő kék ég.
Rövid, gyors váltás, dermed megint. Fagy keze madarak szárnya alatt matat, szorul a toll és az apró szív.
Kémény töve langyos, koromszagú, a füst keserű. Kályhából ásít fel a parázs a hamu alól, de reggelre csak emlék.
Erdőben, kérges hó vágja az őzlábat. Véres léptekkel etetőt keres. Ha talál, közel marad.
Szánon jó lehet. Kinek jut?
Várjuk a tavaszt.

Reklámok

Bősenbach Erzsébet: Tél” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Ez gyönyörű. Nem jutok szóhoz. Várom az írónő első könyvét! Vagy a másodikat?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s