Csukrán Anita: Színes tüskék

Valahol az erdő mélyén élt egy süncsalád: apa, anya és négy virgonc sünlurkó. Az egyik, a legkisebb süni nem volt átlagos; a tüskéi töredezettek és ritkák, az orrocskája görbe, és az apró lábai suták voltak. Mindezek ellenére a családja nagyon szerette: ő volt a kis kedvenc. A kis család, apa, anya, gyerekek, minden délután körbelátogatta a környékbeli állatseregletet, és ilyenkor gyűjtöttek elemózsiát is. Sün Beni, mert így hívták a legfiatalabb sündisznócskát, nem szerette ezeket a körutakat. Nem szeretett más állatokkal találkozni, mert néhány barátján kívül a többiek kinevették, kicsúfolták, furcsán néztek rá, és rendszeresen sugdolóztak róla, amiből ő mindent látott és hallott – hiszen nem volt buta! -, bár ők azt hitték, hogy a háta mögött teszik ezt. Ilyenkor mindig megpróbált oda sem figyelni az ellenségeskedőkre, mégis nagy szomorúságot érzett kicsi szívében. Arra gondolt, nem való ő erre a világra. Egyszer, amikor a szokásos körútjára indult a család, a kicsi sün inkább otthon akart maradni, de addig kérlelték testvérkéi, hogy végül beadta a derekát. Ahogy sétálgattak, Beni valami furcsa hangra lett figyelmes, amit addig még sosem hallott. Kicsit lemaradva a többiektől, óvatosan a bokrokhoz lopódzott, ahonnan a hang jött, és kikukucskált egy aprócska résen. Hát, mit látott ott! Huhu bácsi, az öreg bagoly rendezgetett egy halom fényes, színes követ, és ahogy azok egymáshoz ütődtek, csilingelő hangot adtak ki.
–    De szép! – álmélkodott Beni.
Halkan előbújt rejtekhelyéről, és közelebb sündörgött a fatörzshöz, amin a csillogó kincsek feküdtek, amikről kiderült, hogy színes kristályok. De a bagoly jó hallásának köszönhetően észrevette őt és rákiáltott. A kis sün összerezzent, de megbabonázva nézte a kristályokat. Mivel eddig senki nem járt a környéken, az öreg bagoly kérdően nézett a sündisznó gyerekre, mire ő szomorúan elmesélte, hogy amikor elmennek otthonról, a nap végére mindig olyan rosszul érzi magát a többi állat miatt, ezért vacsoránál nem bír enni, emiatt éhesen és sírva alszik el. Bár a vén baglyot mindenki komornak és hűvösnek tartotta, és most is néma és komoly volt, mégis nagyon figyelmesen hallgatta végig a kis sünt. Amikor befejezte mondandóját, az öreg bólintott, majd egy hosszú tanácsadásba kezdett. Miközben Beni a baglyot hallgatta, megbabonázva nézte a fényes köveket, és észrevett rajtuk valamit, amiről hirtelen egy ötlet pattant ki a fejéből. Félbeszakítva Huhu bácsit kért néhány kristályt, és mivel már eléggé sötétedett, hazafelé sebesebben szedte lábacskáit. A család már nagyon aggódott érte, de boldogan tértek nyugovóra a kis sün megkerülésének örömére. A legközelebbi séta alkalmával Benin óriási változást vettek észre az erdő lakói: ott lógtak rajta a fényes, csillogó kristályok. Ahogy az erdő lakói ámuldoztak a kis sün új külsején, nagy meglepetésükre azt vették észre, hogy a kövekben mint tükrökben saját magukat látják, ahogy eltorzult arccal, kikerekedett szemmel bámulnak valamit. Kellemetlenül érintette őket, hogy így látják magukat, és rádöbbentek, hogy mások, főképp a kis Beni is ezeket az arcokat látja. Nagyon elszégyellték magukat, és bocsánatot kértek a kis süntől a viselkedésükért, ezután megígérték, hogy többé nem zaklatják éles pillantásaikkal. Amikor legközelebb körútra indult a süncsalád, Beni volt az első, aki az ajtóban toporogva várta az indulást.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s