B. Fór Andrea: Csillagok

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Csillag, aki milliónyi Csillag közt világított az égen. Az emberek, ahogy felnéztek az égre, csodálták szikrázó fényét, boldogság, hála töltötte el szívüket. A Csillag pontosan, és kitartóan mindig ott, és abban az időben kezdte el világítani, a veszélyekkel teli ösvényt, amin át kellett vágniuk. Ezzel az útvilágítással el tudták kerülni a nagyobb kerülőket, szakadékokat, s Titkok útját is, ahonnan még senki nem tért vissza.
Telt múlt az idő, s a nép megszokta, hogy biztonságban van. S nem kell semmit tenni azért, hogy azon az ösvényen átkeljenek nyugodtan.
Egy nap azonban, ahogy asszonyok mentek a megszokott út felé, a Nap is lebukóban volt, és sebesen kezdett sötétedni. Pont odaértek az ösvény elejére, szemvillanás alatt vaksötét lett. Meg torpantak ijedten ahányan voltak. Csend, és sötétség volt, csak a lélegzetük hallatszott, meg a tücskök ciripelése.
–    Ez most mi? – hangzott valaki ajkáról suttogva az ijedt kérdés.
Nem tudom. – jött a bizonytalan válasz valahonnan a hátulról.
Miért nincs megvilágítva az ösvény? – szólalt meg egyikük kétségbeesett felháborodással.
Egyszerre néztek fel, ahol milliónyi Csillagot láttak, de az Ő fényes Útmegvilágító Csillagjukat nem látták.
–    Jesszusom, hol van? – jött az csodálkozó kérdés.
–    Hogy fogunk most átmenni az ösvényen? – hangzott másik halkan szólótól.
–    Jaj, ne siránkozzatok már, majd átmegyünk, hiszen már ismerjük, merre vannak az elterelő utak, és a szakadékok! – jelentette ki egy nagyon magabiztos asszonyhang.
– Gyertek velem, én tudom, merre kell menni! – szól egy bátor hang, kinek sietős volt a dolga.
S elindult elszántan. Páran tanácstalanul, félve, de követték. El is tűntek a sötét ösvényes úton.
– Ne menjen senki utánuk! Nem szabad sietni, ott van a Titkok úja is! – halk óvatos figyelmeztetés szólt.
Alig telt el egy röpke idő, csak a távoli siránkozó jajveszékeléseket hallották.
Csendben, remegve a vaksötétben ott álltak a többiek csoportban, és elkezdtek FÉLNI. Senki, nem mert mozdulni, éppen, hogy az orrukig láttak csak el. Elkezdtek tanakodni, külön-külön csoportokban, hogy most mi is történhetett. Kezdett hideg lenni ott az erdőszélen, fázni kezdtek, fáradtak is voltak. Közelebb húzódtak egymáshoz, és megfogták egymás kezét, összeölelkeztek, hogy melegítsék egymást, ezzel bátorságot adva a mellettük levőnek. Így kuporogtak már ott órák óta. Titkon gondolkodtak magukban, hogy az Ő Útmutató Csillagjuk miért nem világít? Ott álltak összekapaszkodva, dideregve, és egyszer csak fentről a fény szép lassan, de egyre erősebben bevilágította az ösvényt. Fényesebb volt mind eddig, csodálattal, de megkönnyebbülve tekintettek fel Rá. Akkor pillantották meg, hogy mellette ott egy másik Csillag.
–     Jaj Csillagocskánk mi történt, annyira megijedtünk. – szóltak szinte egyszerre.
–     Ne haragudjatok, de a zord sötét felhőket egyedül nem tudom átvilágítani. – szólt nyugtatóan hozzájuk.
–    Bemutatom Nektek Aurórát, és ha zord felhők vannak, akkor Ő is fog világítani, és mutatja az utat. Ezen túl együtt fogunk világítani, Nektek segíteni. Sokan vagytok, más-más időpontban keltek át az ösvényen. Mindig valamelyikünk itt lesz, és bevilágítja az utat Nektek. – magyarázta el Csillagocska a távollétet.
–    Jó estét Auróra vagyok. –én is jöttem utat mutatni,– szólt csillaghangján szerényen.
Az ösvény látszott ekkor már, asszonyok lehajtott fejjel, megbánva türelmetlenségüket, jöttek visszafelé.
– Jaj, ne haragudj Csillagocska, nem fordul elő többé, butaságot csináltunk. – mondták remegő megbánással.
Az egyik beleesett egy nagy gödörbe, és testvérhúga alig tudta kihúzni onnan, a másik egy hatalmas ágas-bogas bozótosba esett, és szétszakadt ruhával, tüskéktől sebezve fájdalmasan vonszolta magát vissza a fénybe. S a harmadik pedig futott, hogy Ő rátévedt egy mellékösvényre, ahol kígyók, békák, másztak rá.
– Nincs semmi gond, és hála időben tudtuk átvilágítani a sötét felhőket Aurórával. – nyugtatta Őket.
– Ti emberek vagytok, hibákat követtek el, azokat, pedig ha figyeltek ránk, ki lehet javítani.
– Szeressétek, és segítségek egymást, fogjatok össze! – jött az apró Csillagsugarakon a szeretetteljes tanács.
Csillagocska, és Auróra erősen kieresztette fényét, és olyan varázslatos utat mutatott, hogy eddig még soha. Az utat mindenkinek magának kell megjárnia, de a Csillagok segítenek, nehogy eltévedjetek.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s